Sundays On Leave ( E pericoloso sporgersi )

Trilógiaszerű szerkezete (I. A tanuló, II. A színész, III. A katona) – amelyben ugyanazt az eseményt látjuk háromszor, a főszereplők szemein keresztül –, tulajdonképpen a 80-as évek Romániájának nosztalgikus, de nem idealizált képét mutatja. De Caranfilt nem a korszak dokumentarista feltárása, vagy a szenvedés és nyomor megmutatása (amit annyiszor láthatunk a korszak többi román filmjében) érdekli igazán, hanem a kor lelkiállapota – ami nála nemcsak rettegésről és szorongásól szól, innen is ered a film magával ragadó nosztalgiája.6 De, amint mondottam, ez nem egy negédes, túlcukrozott látomás: a szereplők cselekedetei menthetetlenül a társadalom és a politika által meghatározottak, az esetlegesség függvényei, ahol a menekülés a legfontosabb álom. A katona (Marius Stănescu) meg akar szökni a kaszárnyából, a lány (Nathalie Bonnifay) a provinciális kisvárosból menekülne, hogy színésznő legyen, a színész (George Alexandru) pedig a rászabott szerepek nagyrészétől megundorova már nem is álmodik semmit. Hármuk sorsa pedig egy adott ponton találkozik, a következmények előreláthatatlanok. Caranfilnak sikerül – erőfitogtatás nélkül, ártatlanul és humorosan – megmutatnia, hogy a félelem (vagy inkább a félelemhez szokottság) hogyan változtatja meg radikálisan a totalitárius rendszerekben élők viselkedését. A színész megszökéséről – ami először elkeseredett, de bátor cselekednek tűnik – később kiderül, hogy egy rossz tréfa következménye. Ha elfogadjuk – kényszerből, de inkább csak kényelemből – valóságnak azt, ami nem valóság, akkor saját tehetetlenségünk rabjaivá válunk.