Gyöztes

Kovács István úszóedző gyerekekkel foglalkozik. A moszkvai olimpia valamikori aranyérmes bajnoka sem a gyerekeket, sem a munkáját nem szereti. Csak akkor érzi jól magát, ha a vízbe beugorva újra átélheti élete legnagyobb diadalát, a moszkvai olimpiai bajnoki döntőt. Saját maga méri az eredményét, és még mindig nem elégszik meg mással, csak a legjobbal. Akkor is, ha már a víztől is eltiltották. Számára semmi másnak nincs értelme...

A film a fiatalság elvesztéséről szól. Melankolikus mementó egy úszómesterről, aki minden nap újra és újra éli fiatal napjait egy ábránd segítségével. A moszkvai olimpián elért eredménye az örökkévalóságban visszhangzik. Beugorva a medencébe visszafiatalodik 40 évet és ismét csúcsformáját hozza. A film stílusa hasonít a korai Hitchcock filmekhez, hiszen a főhősben indulatok tombolnak, amit leginkább a montázstechnikából érzünk. Minden más, ami az uszodában játszódik, lassú és nyugodt. Egy ember mikro portréja a filmetűd, lerántva a fátylat az idősekben megbújó nosztalgiáról és arról az életerőről, ami még mindig bennük szunnyad.