Climax

Táncosok gyűlnek össze egy erdő közepén lévő, bezárt iskolaépületben, hogy eltáncolják az utolsó táncukat. Az egész éjjel tartó buli hallucinogén rémálomba fordul, amikor rájönnek, hogy a szangriájukba valaki LSD-t tett. Hamarosan képtelenek lesznek ellenállni a bennük lévő neurózisoknak és pszichózisoknak, bódult hipnózisukat pedig tovább fokozza a zene elektronikus ritmusa. A drog mindenkiből mást hív elő: míg egyesek a paradicsomban érzik magukat, mások a poklot járják meg.

Gaspar Noé napjaink egyik legmegosztóbb francia szerzői filmese, aki olyan tabudöntögető, botrányfilmeket készített, mint az Egy mindenki ellen, a Visszafordíthatatlan, az Enter the Void, és a Szerelem. Az Eksztázis világpremierje a világ legrangosabb filmfesztiválján, Cannes-ban volt. A film a Rendezők Kéthete szekcióban szerepelt, ahol a Nemzetközi Artmozi Szövetség CICAE-díját nyerte el. A kritikusok szerint az Eksztázis a cannes-i program egyik legjobb filmje volt. A film bejárta a világ filmfesztiváljait, s mások mellett a rangos katalán Sitges filmfesztiválon nyerte el a legjobb film díját. A Franciaországban dolgozó külföldi kritikusok két kategóriában (legjobb rendező, operatőr) jelölték az Eksztázist a Lumiere-díjra. Az Eksztázis főszerepét játszó Sofia Boutella olyan nemzetközi blockbusterekben szerepelt, mint A múmia, a Star Trek: Mindenen túl, a Kingsman: A titkos szolgálat, vagy az Atomszőke.