A történet Japánban játszódik, a mesebeli ősidőkben. Főhőse a császár fia, aki megszökött csecsemőkorukban eljegyzett menyasszonya elől, s álruhában járja az országot.
Ko-Ko főhóhérmester palotájában vagyunk, aki nagy bajban van, mert jóideje nincs munkája, s fél, hogy eltörlik hivatalát. A Mikádó kiadja a parancsot: ha egy hónapon belül nincs Titipuban kivégzés, Ko-Kot meneszti hivatalából, sőt lakat alá tetteti. A derék férfiú kétségbeesett mentőötlettel foglalkozik: keres valakit, aki önként feláldozza életét. Ekkor érkezik Nanki-Puh, a vándorénekes, a Mikádó álruhás fia, s mivel halálosan szerelmes Ko-Ko gyámleányába, Yum-Yumba, felajánlja, ha egy hónapra feleségül kapja, őt utána akár ki is végezheti. Ko-Ko kapva kap az ajánlaton. Ekkor érkezik az ifjút üldöző elhagyott menyasszony, Katisha, aki mikor értesül az egyezségről elhatározza, meghiúsítja azt. Rohan a Mikádóért, hogy aztán Ko-Kot és az ál-vándorénekest leleplezze.
Ko-Kot gondok gyötrik. Megtudta ugyanis, ha a Mikádó országában egy házas embert kivégeznek, a törvények szerint a hátramaradt özvegyet elevenen el kell temetni. Puh-Puh, a titipui közügyek minisztere, a Mikádó érkezését jelzi. Ko-Koék elhatározzák, a Mikádót félrevezetik és azt újságolják neki, a kivégzés már meg is történt. Ekkor kiderül, a vándorénekes valójában a Mikádó fia. Mikádó bejelenti, forró olajban fogja megfőzetni a bűnösöket, mert ezt a büntetést szabja ki a törvény a trón várományosának elpusztításáért. A Mikádó távozik, Ko-Koék pedig azon tanakodnak, hogyan hárítsák el ezt az újabb veszedelmet. Nanki-Puh, az ál-vándorénekes, mindjárt nyilatkozik: ő nem is akar életben maradni, mert ha Katisha férjezetlen marad, őt tovább üldözheti szerelmével.
Ko-Ko kénytelen a savanyú almába harapni: ő maga veszi feleségül Katishát, Yum-Yumot pedig végleg átengedi Nanki-Puhnak. Katisha elfogadja Ko-Ko ajánlatát, s a visszatérő Mikádótól maga kér kegyelmet a "bűnösök" számára. A fondorlatos Ko-Koék a történetekről egyébként is olyan hízelgő magyarázattal szolgálnak, amely legyezgeti a Mikádó hiúságát. A Mikádó szava - hangoztatják álnokul Ko-Koék - parancs, s ha ő azt mondja, hogy Titipuban kivégzésnek kell lenni, akkor már valakit mindjárt halottnak is kell tekinteni és így ők, a jelentéstevők voltaképpen nem is hazudtak.