La Traviata

A salzburgi Grosses Festspielhaus 2005-ös előadása. A Bécsi Filharmonikus Zenekart Carlo Rizzi vezényli.

Ez a legendás előadás többféle előadói gárdával megfordult a világ nagy operaszínpadain, de a Netrebko-Villazón páros egyszerűen verhetetlen.

A díszlet egy rakás kaki, valami nagyon mélyértelmű akart lenni, helyette lett a "jól ismert" eurotrash, amit már megszokhattunk pl. éppen Salzburgból. Viszont az énekesek mindenért kárpótolnak. Aki megnézte az általam korábban már feltöltött Bohéméletet, az
tudja, mire gondolok.

Netrebko nemcsak nagyon szép, de mind színészileg, mind hangilag szinte verhetetlen, ettől a bársonyos, mély tónusú szoprántól végigfut a hátamon a hideg (jó értelemben). Amit néhol mégis kissé hiánylok, az a hang hajlékonysága a gyors trilláknál, de ez érthető: ez a mélyebb tónusú hang eleve nem lehet olyan gyors és hajlékony, mint egy átlagos szoprán, fizikai lehetetlenség lenne. Mindenesetre önmagában hallgatva ez az átlagos zenehallgatónak nem tűnik fel, csak akkor, ha összehasonlítja más előadással.

Rolando Villazónra kár is szót vesztegetni, ő úgy tökéletes, ahogy van.

Rögtön két előadásban is feltöltöm a Traviatát, az összehasonlítás kedvéért. A másik előadásban Eva Mei és Piotr Beczala énekelnek, az idősebb Germonte szerepét szintén Thomas Hampson énekli.