Mikor A Szöllö Érik

Mulatozás zajától hangos a falu. Táncolnak a fiatalok, borozgatnak az öregek, mindenki boldog, csak a kádármester Zsuzsa lánya szomorkodik. Péter udvarol neki, akit ő is szeret, de apja hallani sem akar házasságukról, mivel a legény iszákos. A szerelem azonban csodát tesz, Péter felkeresi a helyi plébánost, és fogadalmat tesz, hogy többé nem nyúl az italhoz. Fogadalmát be is tartja, a kocsmát ezentúl elkerüli, így végül elnyeri szerelme kezét. Az esküvő után zavartalan boldogságban élnek. Péter derék, dolgos ember lesz. Ez azonban sehogy sem tetszik a falubeli férfiaknak, mert feleségeik állandóan Péter megtérésével példálóznak, és azt követelik, hogy ők se járjanak többé kocsmába. Összeesküvést szőnek Péter ellen, elhatározzák, hogy csak azért is leitatják. Kicsalják a szőlőbe, ahol borkóstolgatás ürügyével lassanként ugyancsak eláztatják Pétert, aki ittasan tér haza. Zsuzsi elzavarja otthonról szószegő urát, aki dacból a kocsmába megy, s tovább iszik. Az asszony megbánja szigorúságát, elmegy férje után a kocsmába, hogy haza hívja. A részeg ember azonban durván megsérti, és kikergeti. Zsuzsi összepakolja cókmókját, hogy visszatérjen szülei házába, de apja nem fogadja vissza: „Te akartad ezt a házasságot, te is viseld a következményeit!” – mondja neki. Zsuzsi szomorúan hagyja el a szülői házat, de nem haza megy, hanem elszegődik szolgálónak az urasághoz. Mikor Péter kijózanodik, már késő, csak a kerítésen keresztül láthatja Zsuzsit. A földesúr szemet vet a csinos menyecskére. Zsuzsi állhatatos marad, de az erőszakos ember nem tágít, és egy éjjel belopódzik a cselédházba, és meglepi az asszonyt. Mialatt viaskodnak, a földesúr eldobott szivarjától tüzet fog a cselédház. Éppen akkor, mikor Péter, aki a feleségéhez akart belopódzni, az ajtó elé ér. A cselédség Pétert véli gyújtogatónak, hiszen neki állt érdekében megbosszulni felesége hűtlenségét. Mikor Péter meglátja, hogy a földesúr a feleségénél járt, összeroppan, s már nincs is ereje tiltakozni a vád ellen. Összekötözve viszik a falusi fogdába. Másnap a falu főterén megkezdődik a kihallgatás. A földesúr Péter ellen vall, s a látszat tényleg ellene szól, mert többen hallották, amint fenyegetőzött, hogy bosszút áll, ha feleségét nem adják vissza. Zsuzsi hasztalan bizonygatja, férje ártatlanságát, nem hisznek neki. Már-már kimondják az ítéletet, mikor vallomásra jelentkezik a földesúr felesége, egy megkeseredett, szomorú asszony, és elmondja, hogy féltékenységből követte férjét, s szemtanúja lett, mikor az belépvén a cselédházba, eldobta égő szivarját, s ez okozta a tüzet. Pétert szabadon bocsátják. Elérkezik a szüret napja. Az egész falu kinn van a szőlőhegyen. Péter és Zsuzsi is kimennek, de külön-külön, mert még mindig neheztelnek egymásra. Az öreg kádármester megsúgja vejének, hogy Zsuzsi gyermeket vár. Az örömhír elűzi Péter szívéből a haragot, s békülő szándékkal közeledik Zsuzsihoz. A fiatalasszony is enged elveiből ura kedvéért, s egy pohár bort kínál neki, így adva tudtára, hogy nem bánja, ha néha-néha iszik. Válaszul a nagylelkű gesztusra Péter földhöz vágja a poharat, jelezve, hogy fogadalmát ezentúl betartja. Helyreáll a béke, a fiatalok boldogan ölelik meg egymást.