A SZABADSÁG BOLOND KÖREI

A Batthyány-kastélyban működő Intapusztai 'bolondokháza' a 60-as-70-es években különös vadhajtása volt a szocializmusnak. Művészek és arisztokraták éltek itt az ápoltakkal elvegyülve, nagyobb szabadságban, mint a társadalom 'normális' tagjai odakinn. Intapuszta az első humánus, munkaterápiás intézmény Magyarországon. A korszak ellentmondása, hogy az Aranyketrec létrehozását (az alapító Benedek István pszichiáter aposztrofálja így) 1952 tavaszán, a Rákosi-rémuralom tetőfokán engedélyezik.
Intapuszta a 60-as években teljesedik ki igazán, amikor Goldschmidt Dénes lesz az Intézet igazgatója. A reformer pszichiáter menedéket teremt azoknak, akik nem tudnak alkalmazkodni a „normális világhoz”. Goldschmidt befogadja a deklasszált bárói családot, a kilátástalan helyzetbe került anyát, az alkoholizmusba, depresszióba süllyedt művészt. Az intézmény szakmailag is különleges státuszt vív ki magának. Munkaterápia keretében maguk a betegek másolják a Rorschach-, illetve Szondi teszteket, művészetterápia keretében színházi előadásokat tartanak, saját rádióműsort, irodalmi antológiákat szerkesztenek, sportversenyeket szerveznek. A 'szabadság e kis körében' gyakori vendégek a Kádár korszak nagyságai, Weöres Sándor, Kamondy László, Petri György vagy Huszárik Zoltán. A levéltári kutatások nyomán azonban nemrég kiderült, hogy Intapusztát valójában belügyi jelentések, besúgások tartották fönn. A jelentések egyetlen emberhez, Goldschmidt-hez köthetők.