Girls Of The Sun

Az emberiség mindenkori történelmének legsötétebb fejezeteit idézi meg az Iszlám Állam regnálása 2014 és 2017 között. Szexrabszolgaság, népirtás, gyerekkatonság övezte a kalifátus terjeszkedésének útját, nyomában mindenütt holttestek, megkínzott és megcsonkított emberek és családok jelezték a soha el nem ismert ország útját. A XXI. század legkegyetlenebb pusztításából még fel sem ocsúdott az emberiség – a feldolgozás egyelőre csak a haditudósításoknál és az abból táplálkozó dokumentumfilmeknél tart.
Eva Husson rendező (akinek ez a második filmje, az első a Bang Gang volt) célja azonban nem az volt, hogy feszültséget teremtsen. Ahogy a sajtótájékoztatón elmondta, elsősorban azt szerette volna elérni, hogy felhívja a figyelmet a térségben zajló kegyetlenségekre. Ennek érdekében pedig szinte válogatás nélkül belepréselt filmjébe minden sztorit, amit anyaggyűjtés közben hallott. Így a Girls of the Sunból megtudhatjuk, hogy az elrabolt fiúgyerekeket átnevelő iskolákban képezték ki katonának. Vagy hogy az iszlamisták szerint, ha egy nő öli meg őket, akkor nem jutnak be a mennyországba. Rendben, a témaválasztás kiváló, de képes-e Husson átadni, befogadhatóvá tenni azt a néző számára? Sajnos nem.

A Girls of the Sun csak egyetlen értelmezés mentén funkcionál: a feminizmus mentén.
A női színészek meggyőzőek, a kibontatlan azonosság a férjeket elvesztő két főszereplő között valódi ábrázolás vagy hangsúly nélkül is kialakul a vásznon. Az anya-gyerek reláció végtelen összetettsége szinte lappangva húzódik meg a nagy háború átívelő szála mögött. A legszebb mégis az, ahogy a kimondhatatlan és láthatatlan kapocs megjelenik az összes női karakter között. Számomra teljességgel érthetetlen, ahogy a szexuális zaklatástól szenvedő színésznők összekapcsolták a sorsukat a szélsőséges iszlamisták által rabszolgasorba taszított nőkével. De a kapcsolat létezik, és erre rezonális maga a film is.

Egyetlen tekintetben működik tehát a Girls of the Sun: feminista kiáltványként. Eva Husson ezt akarta, a sajtótájékoztatón a saját szavaival mondta ki. Mindez szép és jó, csakhogy a téma révén lehetett volna belőle valami sokkal több – a legjobb példa erre Kathryn Bigelow-tól A bombák földjén. Nem lett az. Így viszont gyorsan felejthetővé válik, mert lesz majd egy új mozi, ami sokkal jobban feldolgozza a témát.