Borat Subsequent Moviefilm

Ha a 2020-as év ne lenne olyan elszabott, mint amilyen, akkor Borat talán soha nem tért volna vissza, vagy legalábbis nem ebben a formában. Sacha Baron Cohen a 2006-os, gigantikus kritikai és nézői sikert arató első rész után jelentette ki, hogy kinyírja a rasszista neveltetést kapott, elvileg kazah, de inkább Abszurdisztánból érkezett újságíró karakterét, lévén túl sokan ismerik Boratot ahhoz, hogy a gerillamódszerekkel és a helyzettel nem mindig tisztában lévő résztvevőkkel felvett jeleneteket meg lehetne ismételni: kizárólag megrendezett szituációkban és profi színészek körében pedig Borat már nem az igazi.

De mivel az idei év ennyire kifordította a világot a sarkából, Cohen úgy érezte, muszáj elővenni a kazah nép nagy fehér gyerekét, hogy egy kicsit rendet vágjon az események hatására eltorzult fejekben - meg aztán kicsit el is terelje a gondolatainkat a mindennapokat sújtó globális légszomjról, melyet mindnyájan érzünk.

Meglepő, de a film meglehetősen összeszedett sztorival bír - már amennyire egy Sacha Baron Cohen-féle vígjáték ilyennel rendelkezhet: miután a 2006-os Boratot követően Kazahsztán világszerte közröhejévé vált, a címszereplő mehetett a gulagra, de most kap még egy esélyt: el kell vinnie ajándékba Johnny-t, a majmot, Kazahsztán kulturális miniszterét (illetve első számú pornósztárját) Donald Trumpnak, hogy ezáltal az ország visszakerülhessen a pixisbe. Igen ám, de a majom helyett Borat lánya érkezik meg Amerikába, így jobb híján emberünknek őt kell feleségül adnia Trump első emberének, és mi mindnyájan tudjuk, mennyire lehetetlen küldetés.

A film metapoénja ott nem áll meg, hogy az első részt ténylegesen létező (dokumentum)filmként kezeli, amely közvetlen hatással van a folytatás cselekményére, de maga Borat is azzal szembesül, hogy eme filmnek hála sokkal többen ismerik Amerikában, és mivel titkos küldetésen van, kénytelen magát álcázni. Közben persze tudjuk, hogy Sacha Baron Cohen erre azért kényszerül, hogy a polgárpukkasztó, kegyetlen, de továbbra is szellemes poénjainak célpontjainak ne essen le, hogy tulajdonképpen egy kvázi kandi kamerás átverésnek estek áldozatul. Bitang ügyes húzás ezt az egészet beleszőni a cselekmény szövetébe, nem utolsósorban azért, mert a filmet elnézve szinte magától értetődő választásnak tűnik.

Ami szintén meglepő, az az, hogy a Borat Subsequent Moviefilm (magyar keresztségben kb. "A következő Borat mozifilm") nem csupán a nevetőizmainkat veszi célba, de érzelmeinket is, persze csak a maga egyszerű módján. A film eleinte persze viccet csinál abból, milyen groteszk különbségek vannak Borat népe férfijainak és nőinek jogai között, melyet ő is és a lánya, Tutar is teljesen természetesnek vesz, de aztán ahogy a lány rácsodálkozik a világra, úgy lesz számára egyre inkább egyértelmű, hogy milyen jogoktól is fosztották őt meg, idővel pedig Borat hozzá fűzött viszonya is átalakul. És itt kell megjegyeznünk azt is, hogy a 15 éves lányt játszó Maria Bakalova kitűnő partnere Cohennek a rögzített és a rögtönzött ökörködésben egyaránt.

És a meglepetések sora itt még nem ér véget: a cselekmény ugyan javarészt ezúttal is úgy van csűrve-csavarva, hogy kiszolgálja a különböző szituációs poénokat, de a végére így is jut egy igen meglepő fordulat, mellyel Cohenék ügyesen tükrözik bizonyos köröknek a világról és az azt megbénító pandémiáról alkotott képét.

Más téren viszont a film egyáltalán nem okoz meglepetést: a Boratnak meg az ő alteregóinak álcázott Cohen kegyetlen tréfát űz szélsőséges csoportokból meg úgy általában a(z amerikai tömegkultúrából), ugyanakkor ezúttal szinte csak a jobb oldalra céloz, ami olyan tekintetben nem fair, hogy a vélemények mindkét oldala rendelkezik radikális trendekkel, amiket meg lehetett volna csáklyázni. Ilyen tekintetben a film kisebb csalódást okoz, mint ahogy abban is, hogy premisszáját és végkicsengését tekintve nem tér le arról az útról, amit Cohen már számos alkalommal bejárt. Ráadásul a megváltozott körülmények is érezhetők rajta, illetve az is, hogy nagyon gyorsan készült el, emiatt pedig kicsivel több a tényleg megrendezett jelenet, mint a rögtönzött, és valahogy a szituációk se olyan élesek, mint a 2006-os változatban. Ugyanakkor a Rudy Guilianis szekvencia a maga hátborzongató konklúziójával már önmagában megérte a pénzét.