A MŰVÉSZET TEMPLOMAI: GAUGUIN TAHITIN – At elveszett paradicsom
1891-ben Gauguin elhagyja Marseille-t, és a Csendes-óceán felé indul, hogy megtalálja a földi paradicsomot. Vajon valóban megtalálta-e? Létezett-e az a tiszta, érintetlen világ, amelyet festményein látunk?
A művészet templomai sorozat 2020. januári bemutatója, a Gauguin Tahitin – Az elveszett Paradicsom a festő nyomában járva Francia Polinézia, Tahiti és a Markézi-szigetek tájaira kalauzolja el a nézőket. A művész által hőn szeretett helyi lakosok segítségével felfedezhetjük azokat a mára legendássá vált területeket és útvonalakat, amelyek Gauguin világhírűvé vált festményeit inspirálták. Találkozhatunk egyebek mellett a festő leszármazottaival. Egyikük Tahitin él, lakásának egyik szobája Gauguin műveinek másolataival van telezsúfolva, amelyekben szerinte nagyapja szelleme él. Másikuk a Markézi-szigetek egyik tagjának, Hiva Oa szigetének távoli sarkában lakik, ahol Gauguin élete utolsó éveit töltötte, bambuszból és levelekből ácsolt házában.
A rendező, Claudio Poli szerint Gauguinnek le kellett győznie kezdeti csalódását, amikor a nyugati világ hatásait és sebeit magán viselő Tahitivel találkozott, és tovább kellett keresgélnie a szigetvilág távolabbi sarkaiban, ahol még megtalálhatta és az utolsó pillanatban - színeivel, lakóival, buja tájaival - megörökítette az „elveszett paradicsom nyomait". Mindehhez azonban szükség volt művészi látásmódjára, amely felül tudott emelkedni a kiábrándító valóságon. Ahogy Gauguin fogalmazott: „Le kellett hunynom a szemem, hogy elkezdjek látni”.
A film arra is rávilágít, hogy Gauguin egyetlen műve sem maradt Tahitin, nagy részüket maga a művész juttatta vissza Európába. Utolsó hátrahagyott képeit pedig a helyi püspök semmisítette meg, obszcénnek minősítve azokat. Európában és a nagyvilágban azonban hamarosan óriási kultusza lett műveinek. Nemcsak a posztimpresszionista festészetre voltak nagy hatással, de az irodalomra is: Gauguin lett a szimbolisták, elsősorban Mallarmé kedvenc festője.
Claudio Poli filmje segítségével a csendes-óceáni szigetvilág, Párizs, Bretagne (az első menekülés helyszíne) és Edinburgh városain túl ellátogathatunk az Egyesült Államok legnevesebb múzeumaiba is, ahol Gauguin mesterműveinek többségét őrzik: a New York-i Metropolitan Museum of Art-ba, az Art Institute of Chicago-ba, a washingtoni National Gallery of Art-ba és a bostoni Museum of Fine Arts-ba.
|
Adriano Giannini | Narrator |
|
Caroline Boyle-Turner | Self - Art Historian |
|
Paul Yeou Chichong | Self - Art collector |
|
Marcel Tai Gauguin | Self - Gauguin's grandson |
|
Gloria Groom | Self - Curator / Art Institute of Chicago |
|
Estelle Guille des Buttes-Fresneau | Self - Director / Musée de Pont-Aven |
|
David Haziot | Biographer of Paul Gauguin |
|
Paule Laudon | Self - Writer |
|
Jean Le Reste | Self - Owner of Manoir de Lezaven |
|
Mary Morton | Self - Curator / National Gallery of Art / Washington |
|
Corinne Raybaud | Self - Writer |
|
Judy Sund | Self - Art Historian |
|
Moearii Teamo-Maitere | Tehamana |
|
Etienne Tehaamoana | Self - Mayor of Hiva Oa and MP of French Polynesia |
|
Irene Tehua Tehaamoana | Self - Gauguin's great-grandaughter |
|
Belinda Thomson | Self - Art historian |
|
Sunny Moana'ura Walker | Self - Activist for the rebirth of polytheism |
| Rendező | Claudio Poli |
|
| Író | Marco Goldin, Matteo Moneta | |
| Producer | Delphine Barrais, Veronica Bottanelli, Marcella Ratti | |
| Zenész | Remo Anzovino | |
| Fényképezte | Lorenzo Giromini, Alessio Viola | |
| Lemezek száma | 1 |
|---|---|
| Feliratok | magyar |
| Hely | HDD 47 |
|---|---|
| Mennyiség | 1 |
| Index | 36935 |
| Hozzáadva | Nov. 22, 2020 08:42:45 |
| Módosítva | Feb. 18, 2023 18:20:34 |
| IMDB |
| TheMovieDb.org |
| MovieMeter.nl |