Ariadne Auf Naxos

Kettő az egyben – szól az ismerős szlogen, amely Richard Strauss és Hugo von Hofmannsthal sok vita és több átdolgozás közepette fogant operáját is jellemezheti. Egy mitológiai témájú, magasztos opera seria és a commedia dell'arte bohókás kedélye kerül ugyanis egymás mellé e műben.

A keretjáték szerinti bécsi estély láthatatlan házigazdája úgy dönt, hogy – az időt megtakarítandó – egyszerre szólaljon meg a vendégek szórakoztatására megrendelt két előadás. Kétségbeesett ifjú komponista, szeszélyes primadonna, és ugyancsak szeszélyes tenor, egy méltóságteljesen prózai udvarmester, továbbá egy teljes komédiástrupp az előjátékban, majd az egymással furcsán összefésült két műfaj az ünnepi produkcióban.

A hűtlenül elhagyott, sőt Naxos szigetén rútul kitett bús Ariadné és Bacchus isten szerelmes egymásra találásával, valamint a komédiások derűs közjátékaival és közbevetéseivel. Életigenlő kommentárjaik legfontosabbikát a vidám társaság üdvöskéje, Zerbinetta énekli a fonaláról elhíresült, reményvesztett krétai királylánynak: hosszú vigasztaló szólója az operairodalom egyik legnehezebb koloratúráriája.