Don't Worry, He Won't Get Far On Foot

A Don't Worry igaz történet, John Callahan önéletrajzi könyvéből készült. Callahan súlyos alkoholista volt, míg egy részeg autóbalesetben (amiben nem ő vezetett) a feje és a karjai kivételével lebénult. Callahannek nagyjából egyszerre kellett megküzdenie azzal, hogy az alkohol miatt az elméje, a baleset miatt pedig a teste ment tropára. Spoiler: sikerül neki, később egy viszonylag ismert karikaturista lesz (olyasmi, mint egy girbegurbább vonalakkal operáló Gary Larson). Eddig még papíron nem is tűnhet annyira izgalmasnak a Don't Worry, hiszen már láthatjuk előre, hogy mik lesznek Callahan nagy állomásai a megváltás felé: a baleset, a depresszió, a harc az ivással, a beismerés, a bocsánatkérés, és így tovább.

Gus Van Sant rendező (aki kábé tíz éve nem csinált értelmezhető filmet) viszont azt a merész döntést hozta, hogy ezeknek az időrendjét teljesen összekutyulta, az életrajzi filmekre jellemző keretes szerkezetet pedig megsokszorozta. Így láthatjuk, hogy Callahan beszél egy pódiumon, közönség előtt, egy csapat gördeszkás srác előtt, egy alkoholistákat segítő csoportban, és párhuzamosan zajlik a gyógyulása, felépülése, és karrierje, még ha ezek lineárisan egymás után is következtek. Ettől a Don't Worry ha nem is lenyűgöző, de legalább érdekes lesz: látunk egy ismeretlen életet, aminek a részleteit nekünk kell kihámozni. Van Sant és három másik írójának forgatókönyve pedig bizonyos dolgokat ugyan a nézőnek nyújt tálcán, más dolgokat viszont egyszerűen csak megmutat, hogy vonjuk le mi belőle a következtetéseket.