Wagner: Gotterdammerung

Az istenek alkonya (németül Götterdämmerung) Richard Wagner háromfelvonásos operája, a négy műből álló operasorozat, A Nibelung gyűrűje utolsó, negyedik darabja. Az opera ősbemutatója 1876. augusztus 17-én volt Bayreuthban. Magyarországon először a budapesti Operaházban mutatták be 1892. december 10-én.

Előjáték
Éjszaka a három norna, Erda ősanyagból fogant lányai a sors, a végzet fonalát szövik. Közben dalukban elbeszélik a múlt és a jelen eseményeit - ám a fonal elszakad, s ők nem látják többé a jövőt. Létüket értelmét vesztettnek tartva, eltűnnek a mélyben. A Loge lángjától csillogó bércen búcsúzik a boldog pár: a félelmet nem ismerő hőst várja a nagyvilág. Siegfried szerelme zálogául Brünnhildének ajándékozza a gyűrűt - viszonzásképp megkapja a walkür paripáját, Granét.

Első szín
1. jelenetében a gibichungok Rajna-parti várában a testvérpár (Gunther és Gutrune) féltestvérükkel, Hagennel beszélgetnek. Hagen Alberichnek a fia (aki erőszakot követett el a gibichung nemzetséghez tartozó Grimhilden). Úgy irányítja a beszélgetést, hogy felébredjen Gunther vágya a walkür iránt - és táplálja Gutrune reményét: ha varázsitalát megkóstolja Siegfried, elveszti emlékeit, s az övé lehet a félelmet nem ismerő hős. Már hallatszik is a Rajnáról kürtjének hangja - Hagen a várba invitálja.

A 2. jelenetben barátságot, majd vérszerződést köt Siegfried és Gunther. Hagen kérdésére elmondja, hogy övé a nibelung kincs, de nem gondol vele - abból csak a ködsüveget és a gyűrűt vette magához. Hagentól megtudja a ködsüveg titkát: alakot tud változtatni, s egy pillanat alatt bárhol ott teremhet általa. Amikor Guthrune varázsitalát megízlelte, szerelemre lobbant a lány iránt. Szívesen felajánlja segítségét Gunthernek, hogy megszerzi számára – áthatolva a láng-falon – Brünnhildét, s örömmel hallja, hogy jutalmul övé lesz Gutrune keze. Hagen a vérszerződésben sem vesz részt; rossz vérével nem akarja elrontani társaiét – inkább távol marad. Azonban éberen figyel; úgy véli, megkaparinthatja majd jogos jussát, a gyűrűt. Közben a walkür sziklájára vendég érkezik: Waltraute, a húga kereste fel Brünnhildét. Wotan tudta nélkül, titokban jött. Beszámol a Walhallában történtekről, s kérleli nővérét: adja vissza a gyűrűt a sellőknek, s ezáltal megszűnne égen-földön az átok hatalma. Az istenségétől megfosztott walkür – szerelmes nőként – nem hajlandó megválni a gyűrűtől, Siegfried szerelmi zálogától. Alig távozott el a húga, amikor kérője érkezik: Gunther képében (az emlékeitől megfosztott) Siegfried. Brünnhilde most érzi kiszolgáltatottságát: gyűrűjét letépi ujjáról a férfi. Minden pontosan Hagen elképzelése szerint történt.

Második szín
1. jelenetében a félálomban őrködő Hagennek megjelenik Alberich és figyelmezteti „kötelességére". Szítja gyűlöletét mindenki ellen, aki boldog, s kizárólag a gyűrű megszerzésére sarkallja. A többieket megelőzve, saját alakjában tér vissza Siegfried, aki beszámol a történtekről Hagennak. Hagen összehívja a várbelieket, uruk és jegyese köszöntésére (2. jelenet).

A (3. jelenetben) várba érkezve Brünnhilde döbbenten értesül a tervezett kettős esküvőről. Hatalmas felindultság vesz rajta erőt, amikor felfedezi Siegfried ujján a gyűrűt. Siegfried emlékezete a varázsital hatására csak addig tart, hogy felidézi: a sárkány megölésekor jutott a kincs birtokába. Hagen uralja a helyzetet; kérdésére Siegfried és Brünnhilde egymással ellenkezőt állít. Mindketten megesküsznek Hagen dárdájára - egyikük esküje hamis. A megtorlás Hagenre vár. A cél Brünnhilde illetve Günther szégyenének megbosszulása (4. jelenet). Az elárult Brünnhilde felfedi Hagen előtt Siegfried gyengéjét: a mennyei bűverő, mellyel sebezhetetlenné tette, nem érte Siegfried hátát, hiszen a hős sohasem fordít hátat gyáván az ellenségnek. Csakhamar kész a terv: a következő nap vadászaton „vadkan" öklelje fel. A félelmetes hős elveszejtésében teljes az egyetértés Hagen, Gunther és Brünnhilde között.

Harmadik szín
Rajna-parti erdős vidéken kezdődik. A sellők kincsük után vágyakoznak, s amikor megjelenik a parton Siegfried, incselkedve kunyerálják gyűrűjét. A hős már-már nekik adná, ám amikor megtudja a gyűrűhöz tapadó átkot, megmakacsolja magát, s ragaszkodik a gyűrűhöz (1. jelenet).

A vadászat véget ért, Siegfried zsákmány nélkül tért vissza (2. jelenet). Hogy felvidítsa Gunthert, ifjúi tetteiről dalol. Közben Hagen italt nyújt neki, melytől visszatér Siegfried emlékezete. Amikor odáig jut az emlékezésben, hogy az erdei madarat követve rátalált asszonyára, maga szolgáltat bizonyítékot esküje csalárdságára. Siegfried egy pillanatra a feje fölött köröző hollókra figyel - mielőtt megértené szavukat, Hagen Siegfried hátába döfi a dárdáját. Gyászmenet érkezik a várba: Siegfried testét viszik (ez az önálló részletként is ismert „gyászinduló").

A 3. jelenet a vár udvarán játszódik. Gutrune szívből gyászolja Siegfriedet - ráébred, hogy milyen szerepet játszott a történetben a varázsital. Hagen, a tett elkövetője, zsákmányként magának követeli a gyűrűt, kardjával Gunthert is megöli. A halott kezéről azonban nem tudja lehúzni a gyűrűt - az méltó jussaként Brünnhildéhez kerül. Ő az, aki gondoskodik Siegfried hőshöz méltó temetéséről. Hatalmas máglyát rakat - Siegfried holtteste a világégés első áldozata. Brünnhilde vele halni vágyik - paripáján a tűzbe vágtat. A Rajna kilép medréből, elárasztja a máglya helyét. A gyűrű visszakerült a sellőkhöz, hiába rohan tébolyultan a hullámok közé, a gyűrűt követelve, Hagen: a sellők lehúzzák a mélybe. Felcsap a láng a Walhallában is - megsemmisül az istenek birodalma