Tokyo Vampire Hotel: Season 1

Sion Sono (The Forest of Love: Deep Cut) 2017-es sorozata az egy évadja során egy kerek, egész és nem utolsó sorban hátborzongató történetet mesél el, groteszk és fekete humorral megfűszerezve, ami a kultikus-rendező minden klasszikus védjegyét magában hordozza.
A sorozat középpontjában az Ami Tomite által alakított Manami áll, aki a 22. születésnapját elérve akaratán kívül belekeveredik a Drakula és a Corvin vámpírklán évszázadok óta tartó csatározásába. Az első jelenettől kezdve egy hátborzongató és kegyetlen világba kapunk betekintést, amiben a vámpírok hiába emberi származásúak, a halandókat nem igen tartják eledelnél többre.

Ennél fogva a kezdeti kegyetlen vérfürdő egy pillanatra sem hagy alá, és hiába ismerjük meg mi is egyre jobban a halhatatlan lényeket, egyszer sem feledtetik velünk a készítők, hogy mire is képesek. Érzelmeknek ők sincsenek híján, ennek ellenére mindannyian habozás nélkül képesek véget vetni ártatlan emberi életeknek, és még a visszafogottabb tagok is könnyen el tudják engedni kételyeiket ez ügyben.
Az első epizódtól egészen a hetedik végéig kegyetlen és véres küzdelmeknek lehetünk szemtanúi, amiben bár néhány szereplő esetében megjelenik az a bizonyos „plot armor”, az izgalom sosem hagy alá. Ugyanis részről részre a készítők valami mesteri módon fecskendeznek be váratlan horrorelemeket, amiknek nagy részénél kénytelen voltam elismerően csettinteni. A kreatív, sokszor kiszámíthatatlan ötletek, szörnyek, karakterek egy pillanatra sem hagyják unalmassá válni az eseményeket, mindig történik valami, amire nem igen lehetett számítani.

Ennek ellenére a fő szál vonala Sion Sono-hoz képest könnyen követhető, egyenes út visz A-ból a B-be, viszont az élvezeti értéke a sorozatnak onnan származik, hogy közben megmutatják nekünk, hogy a két betű között még egy teljesen másik abc is lakozik. Nem kívánok semmi poént sem lelőni, de tényleg nem volt egy epizód sem, amikor nem tudtak volna megörvendeztetni fura és rémisztő kreálmányokkal.