Shirley

Josephine Deckert új filmjében valós személyre, a horror- és kísértetregények kultikus írónőjére, Shirley Jacksonra fókuszál, és arra, ahogyan nagyregénye írásához – talán előre eltervezetten és tudatosan – felhasználja egyetemen tanító férje éppen városba költöző fiatal tanársegédjét és főleg annak terhes feleségét. Az ötvenes évek Amerikájában járunk egy önálló entitásként működő egyetemi campusszal rendelkező kisvárosban, ahol a nők intellektuális közegben való elfogadott, de periférikus jelenléte inkább csak tovább élteti a nemi szerepek hierarchikus rendszerét. Ebben a világban a szellemdús férfitanáraikért rajongó diáklányok karrierje a házassággal és gyerekvállalással hamar abbamarad, és legjobb esetben professzor- és dékánfeleségként részesülhetnek a tudományközelséggel járó presztízsben.

Ezt a status quót bontja meg az alkohol- és dohányfüggősége által (is) antiszociális Shirley, aki egyre sikeresebb írónőként, valamint a gyerek nélküli családmodell révén – úgy tűnik – nem hajlandó elfogadni a közeg által ráosztani kívánt szerepet. A film zsenialitása abban mutatkozik meg, hogy ebben a keretben is képes érzékenyen kirajzolni azt az álcákkal, csalásokkal és tettetéssel teli társadalmi hálót, amely helyükön tartja a benne résztvevőket és helyükre teszi az újonnan érkezőket. A történet valódi középpontját képezi Shirley karaktere, aki a Mad Menben feltűnt, majd A szolgálóleány meséjében kiteljesedett Elisabeth Moss szenzációs alakítása révén képes minden pillanatban egyszerre megjeleníteni az őt körülvevő rendszer iránti megvetését, transzgresszióját és annak kíméletlen kihasználását. A szakadék szélén billegő, magatehetetlen depresszió és a jéghideg kiszámítottság meghatározhatatlan keverékét hozza létre, amelynek köszönhetően sosem vagyunk biztosak, hogy sodródik vagy irányít.