R. Strauss: Der Rosenkavalier

A rózsalovag Richard Strauss zenés játéka három felvonásban. Szövegét Hugo von Hofmannsthal írta.

1. felvonás

Werdenberg tábornagyné az elmúlt éjszakát ifjú szeretőjével, Octavian gróffal töltötte. Amikor a szolgáló behozza a reggelit, a fiú elrejtőzik a budoárban. A reggeli után ismét bujkálni kényszerül, mert hangok hallatszanak az előszobából. Octavian - nehogy felismerjék - előbújik rejtekhelyéről szobalánynak öltözve. A váratlan látogató a Tábornagyné vidéki unokafivére, Lerchenaui Ochs báró, aki azonnal csapni kezdi a szelet „Mariandl-nek. Kérkedik szerelmi hódításaival és tervezett házasságával: Sophie von Faninalt, egy feltörekvő, gazdag polgár zárdában nevelkedett leányát készül nőül venni. A Tábornagyné, látva, hogyan próbálja a báró becserkészni a vonakodó „Mariandl-t, megjegyzi: az eljegyzés nyilván nem csökkentette a szoknyákhoz való vonzódását. Ochs megnyugtatja, hogy esze ágában sincs hódításaival felhagyni. A báró azért jött, hogy tanácsot kérjen a Tábornagynétól, ki adja át Sophie-nak a hagyományos ezüst eljegyzési rózsát. Az asszony Octaviant javasolja. Miközben betódul a kérelmezők és árusok mindennapos hada, „Mariandl gyorsan kimenekül a szobából. A látogatók között van egy énekes is, akinek áriáját félbeszakítja a báró és egy jogász perlekedése Sophie hozományáról. Ochs felbérli a két intrikus olaszt, Anninát és Valzacchit, hogy kutassák fel a kívánatos szobalányt.

Miután fodrászának nem sikerül megfelelő frizurát varázsolnia, a Tábornagyné mindenkit kiutasít. A tükörbe nézve elmereng az elmúlt ifjúságon. Megretten a gondolattól, hogy a durva Ochs is egy ártatlan ifjú leányt készül feleségül venni. A visszatérő Octavian megijed az asszony melankolikus hangulatától, szenvedélyesen szerelmet vall neki. Ám a Tábornagyné most csak az idő múlására tud gondolni, és azt jósolja, hogy a fiú egy nap elhagyja majd őt egy fiatalabb nő kedvéért. A megbántódott Octavian elrohan. A Tábornagyné megpróbálja visszahívni, de már késő. Behívja szolgáját, Mohamedet, és elküldi Octaviannak az ezüstrózsát.

2. felvonás

Az eljegyzés reggelén nagy az izgalom Faninal házában: Sophie és nevelőnője, Marianne a rózsalovag érkezését várják. Belép Octavian, és átadja a lánynak Ochs jegyajándékát, az ezüstrózsát. Sophie boldogan veszi át, és a két fiatal azonnal vonzalmat érez egymás iránt. Megérkezik Ochs, akit Sophie még sosem látott. A leányt megdöbbenti a báró faragatlan viselkedése. A vőlegény kimegy a szobából, hogy megbeszélje a házassági szerződést Faninallal, Sophie pedig kiönti a szívét Octaviannak. A két fiatalt már egymás karjában találja a leskelődő Annina és Valzacchi, akik azonnal a báróért kiáltanak. Ochs számon kéri menyasszonya és a rózsalovag különös viselkedését. A dühös Octavian párbajra hívja, majd kardjával véletlenül megkarcolja a báró karját, aki drámai hangon azonnal orvosért kiált. Az ezt követő zűrzavarban Sophie apja legnagyobb rémületére kijelenti, hogy nem hajlandó hozzámenni a báróhoz. Octavian felfogadja Anninát és Valzacchit, hogy segítsék őt a báró lejáratására kiötlött cselszövésben. Ochs egyedül marad, sebét egy pohár tokajival gyógyítgatva. A visszatérő Annina Mariandl levelét hozza, melyben randevúra hívja a bárót. Az önbecsülését visszanyerő Ochs izgatottan várja a találkát.

3. felvonás

Octavian megbízására Annina és Valzacchi előkészítik egy külvárosi fogadó hátsó szobáját Ochs légyottjára. Nemsokára megérkezik a báró és „Mariandl, hogy kettesben vacsorázzanak. A meghitt vacsorát groteszk kísértetek zavarják meg: az ablakokból és titkos rejtekhelyekről előbukkanva, halálra rémisztik a becsípett bárót. Az özvegyasszonynak öltözött Annina fel-alá szaladgálva kiáltozza, hogy Ochs az apja számos gyermekének. A szokatlan éjszakai lármára betoppanó rendőrök előtt a báró, hogy helyzetét mentse, kijelenti, hogy „Mariandl a menyasszonya. Az Octavian által értesített Sophie is megérkezik apjával, akit felháborít jövendő vejének viselkedése. A zűrzavar tetőpontján belép a Tábornagyné. Octavian leveszi a szobalány-jelmezt. A Tábornagyné megpróbálja megértetni Ochssal, hogy az egész csak komédia volt, és a házasságnak is lőttek. A báró ugyan gondolkodóba esik, mit is kereshetett akkor „Mariandl a Tábornagyné budoárjában, ám a számlát lobogtató fogadós és a követelőző személyzet láttán jobbnak látja elmenekülni. A Tábornagyné egyedül marad Octaviannal és Sophie-val. Mindhárman érzik, hogy sorsuk fordulóponthoz érkezett. Az asszony bölcsen félreáll a fiatalok útjából, rábeszéli Faninalt a házasságra. A zavarban lévő Octaviant Sophie-hoz vezeti, majd csendesen távozik. Az ifjú szerelmesek rájönnek, hogy álmuk valóra vált. (Jochen Breiholz)