The Wolf's Call

Harminc évvel a hidegháború befejezése után újra hozzá kell szokni, hogy kisebb szünetet követően újra az oroszok lettek a leghálásabb ellenségek a nyugati filmekben, és ez korántsem csak Hollywoodra korlátozódik, sőt. Írtunk már az Occupied című sorozatról, melyben az oroszok az Európai Unió jóváhagyásával megszállják Norvégiát, vagy A legendák hivatala című francia kémsorozatról, melynek legfrissebb évadában a kötelesség már Moszkvába szólította a korábban közel-keleti és észak-afrikai országokban bevetett szuperügynököt, a Mathieu Kassovitz alakította Malotrut. Kassovitz pedig most feltűnik abban az idei francia filmben is, amely egy, az Európai Unió és Oroszország közötti konfliktust mutat be.

Ez a Le chant du loup (angol címe The Wolf’s Call, magyarul kb. A farkas üvöltése) című film, melyet a Netflix is megvásárolt és sok országban is bemutatott (nálunk egyelőre nem). A francia szinten elég komoly költségvetésből, 20 millió euróból készült filmet a korábban kulturális diplomataként tevékenykedő Antonin Baudry írta és rendezte, és olyan sztárokat vonultat fel, mint az újabban csupa közepes filmben szereplő Omar Sy (Érinthetetlenek), Reda Kateb (Django, Távol az emberektől), a már említett Kassovitz, és a főszereplő, a leginkább vígjátékokból ismert Francois Civil. Ez tehát egy igen komoly produkció, de ha hozzátesszük, hogy egy tengeralattjárós akciófilmről van szó, akkor mindjárt nem tűnik olyan nagynak az a büdzsé: még a tavalyi Kurszk is csaknem a duplájából forgott, egy hasonló hollywoodi film pedig egész más liga. Meg egyáltalán, mit akarnak a franciák ettől a műfajtól? Meg mit emberkednek az oroszokkal?
A helyzet azonban az, hogy ha az amerikaiak kivonják magukat egy európai konfliktusból (a film ebből az alapállásból indul ki), akkor még leginkább tényleg a világ harmadik legnagyobb nukleáris haderejével bíró Franciaország az, amely emberkedhet (igen, a robbanófejek számában előzik Kínát és a briteket is). A közeli jövőben játszódó filmben Oroszország megszállja a Finnországhoz tartozó Åland-szigeteket, az Európai Unió, illetve az annak vezető haderejét adó franciák pedig nem akarják ezt engedni, és máris itt a baj. Sőt, a film legelején rögtön egy szíriai kommandóakció jelzi a francia külpolitika növekvő ambícióit, miközben az akciót támogató tengeralattjárón szolgáló főszereplő, a Zokni becenevű hangradar-kezelő (Francois Civil) hibájából veszélybe kerül az egész küldetés, de Grandchamp kapitány (Reda Kateb) hősiesen megmenti a legénységét. Ezen a ponton még azt is hihetnénk, valamiféle propagandafilmet látunk a francia hadseregről és vitézségről, amelyre ugyan ráfér a PR, miután a britek azzal hálálták meg, hogy nem kis részben a franciák önfeláldozásának köszönhetően menekíthették haza az expedíciós haderejüket Dunkerque-ből, hogy a franciák gyávaságáról fabrikálnak vicceket, de azért erre nem biztos, hogy a játékfilm a legalkalmasabb formátum. Egyrészt azért nem, mert nincs miért szégyenkezniük, a világtörténelem nyert csatáinak nem hivatalos rangsorát is ők vezetik a britek és az USA előtt, másrészt az önreflexió nélküli propaganda mindig visszaüt.