Wagner: Die Walküre

A walkür (németül: Die Walküre) Richard Wagner egyik háromfelvonásos operája, a Nibelung gyűrűje tetralógia második része. Librettóját a zeneszerző írta a Völsunga saga és az Edda-énekek alapján. Ősbemutatójára 1870. június 26-án került sor Münchenben, II. Lajos kérésére. Wagner nem volt elragadtatva az ötlettől, hogy zenedráma ciklusát "megcsonkítva" mutassák be, hisz annak csak első két része került Münchenben bemutatásra, még a bayreuthi ősbemutatók előtt. Magyarországon 1883. május 24-én mutatták be a budapesti Gyapjú utcai Német Színházban, Angelo Neumann Utazó Wagner-társulatának előadásában.

A walkür a Ring-ciklus – vagy Nibelung tetralógia – azon darabja, amely a sorozat tagjai közül önállóan is a leggyakrabban műsorra kerül. Ennek az a magyarázata, hogy e monumentális méretű alkotás viszonylag laza szállal kötődik a korábban történtekhez és bár maga is előzménye a továbbiaknak, önmagában is kerek egységet alkot.

Első felvonás

I. felvonás
Helyszín: Hunding tölgyfa köré épített háza
Hatalmas vihar tombol. Tetőpontján egy végletekig kimerült vándor, az üldözői elől menekülő Siegmund érkezik a tölgyfa köré épített egyszerű erdei kunyhóhoz. Megsebesült, fegyvereit elveszítette. A ház ajtaja kinyílik és egy ifjú asszony siet a megtépázott külsejű idegen megsegítésére. Sieglinde az, Hunding felesége. Friss vizet és mézsört kínál az ismeretlennek. A férfi felfrissülve, néhány szavas köszönet után tovább akar indulni, hogy az őt kísérő balsors ne sújtsa a segítséget nyújtót. Ő azonban megállásra készteti: nem kell oda balsors – mondja –, ahol balsors lakozik. Siegmund elfogadja a marasztalást. Csakhamar hazaérkezik a ház ura, az állig felfegyverzett Hunding. Bizalmatlanul méregeti a jövevényt és a nevét kérdezi. Siegmund Wehwalt-nak, a fájdalom emberének mondja magát. Valamikor boldogan élt szüleivel és ikertestvérével. Egy alkalommal apjával, Wolfe-fal vadászni indult. Amikor hazaértek, otthonukat feldúlva találták. Anyját megölték, húgát elhurcolták. Üldöztetésük azután is folytatódott, a sorsukra irigy emberek valóságos hajtóvadászatot folytattak ellenük. Egy összecsapást követően atyja is eltűnt mellőle, neki magának is alig sikerült elmenekülnie. Elmeséli továbbá, hogy útja során védelmébe vett egy fiatal lányt, akit családja akarata ellenére akart férjhez adni. Párharcban megölte a lány testvéreit, de a túlerő, az egyre újabb és újabb családtagok elől megint menekülnie kellett. Az üldözés során halálos sebet kapott a lány is. Hunding most már eleget tud. Hallott Wolfe nemzetségéről és maga is a védelmezett lány szélesebb családjához tartozik. Ő is ott volt az üldözők között, de ellenfelük egérutat nyert. Most azonban itt áll előtte, a kezei közé került. Éjjel nem tehet semmit, hisz az ismeretlent védi a vendégjog: szállást kért és befogadták. Ám reggel meg kell majd vívnia vele. Megparancsolja asszonyának, hogy készítse el számára az esti italt, majd mindketten aludni térnek. Lefekszik vendégük is, s egyszer csak atyját szólítja a sötétségben de azon a néven, amelyet gondosan elhallgatott szállásadói előtt. Wälse! Wälse! -hívja. Eszébe jut, hogy apja egykor egy kardról beszélt neki, amely valahol, elrejtve rá vár. Ez fogja segíteni – jövendölte –, ha bajba kerül. Ahogy aztán egy pillanatra fellángol a már pislákoló zsarátnok fénye, megakad a tekintete egy hatalmas kardon, amely csaknem markolatig döfve pihen a ház vázát képező tölgyfa törzsében. Ez lenne a varázserejű ősi kard? Az éjszaka csendjében a háziasszony visszalopózik vendégéhez. Altatót tett férje italába, így egyelőre nem kell tartaniuk haragjától. Ismeri a kard történetét. Rákényszerített násza napján egy komor arcú, ősz hajú ember tűnt föl a vendégek között. Hívatlanul érkezett. Ő döfte bele a fába. Megjósolta, hogy csak a legerősebb embernek sikerül majd kihúznia, majd amily titokzatosan érkezett, úgy távozott is. Ő, Sieglinde mindig remélte, hogy egyszer megjelenik jogos birtokosa és a karddal együtt őt is megszabadítja durva, gyűlölt urától. Amikor megpillantotta az idegent, benne vélte felfedezni a régóta várt hőst. Kitárul az ajtó és a holdfényes éjszaka, meg a tavasz varázsos illatai felébresztik a szerelmet kettejük szívében. Az asszony, mintha az egykori ősz hajú férfi szemének sugárzását látná viszont az idegen tekintetében. Siegmundnak is ismerősnek tűnik az asszony hangja. Olyannyira, hogy elárulja apja valódi nevét. Maga pedig Siegmund, Wälse fia, aki most végre átveheti jogos örökségét. Sieglinde rádöbben, rég elveszettnek hitt ikertestvére áll előtte. Siegmund most kimondja az annak idején apjától hallott szót, a kard nevét és a Nothung név említésére a penge engedelmesen követi karja mozdulatát. A testvérek boldog szerelmesekként simulnak össze, átengedve magukat a mámoros éjszaka boldogságának.

Második felvonás

Brünnhilde (Arthur Rackham grafikája)
Első kép
Helyszín: Sziklás hegyi táj
A Rajna-part egy magas, megközelíthetetlen sziklaormán istenek tanyáznak. Wotan, az istenek ura utasítja kedvenc leányát, Brünnhildét, a walkürt, hogy a másnapi összecsapásban Siegmundot segítse a Hunding elleni párviadalban. Jól összeszokott kettős az övék: Wotan Brünnhildén keresztül irányítja az emberek harcát, ő a végrehajtója apja parancsainak. Amint távozik, Fricka, Wotan felesége tűnik föl. Beszélni jött urával: mint a házasság, a családi tűzhely őre, nem támogathatja Siegmund megsegítését. Ellenkezőleg, Hundingnak kell győzedelmeskednie. Wotan megpróbál szembeszállni asszonyával, aztán meghátrál. A visszatérő Brünnhilde a diadalmasan távozó Fricka arcáról mindent kiolvas. Ekkor Wotan elmeséli neki a Rajna kincse, Walhalla építése, Alberich, a Nibelung gyűrűje, Freia és az óriások, Fasolt és Fafner történetét. Beszámol a gyűrű megátkozásáról és Erda intelméről, aminek köszönhetően végül nem tartotta magánál a földre bajt és szenvedést hozó ékszert. Most a sárkánnyá változott Fafner őrzi, de nem mondott még le róla Alberich sem. Ha sikerül visszaszereznie, vége az istenek uralmának, de vége az emberiségnek is. Ő maga nem szállhat nyíltan szembe tulajdonosával, hiszen közös megállapodásukkal lett annak tulajdonosa. Az volt a terve, hogy helyette egy földi lény, egy általa nevelt harcos száll majd szembe a gyűrű urával. Ezért nemzette titkos földi útján az ikerpár anyjával a Wälse nemzetséget, látta el a varázserejű karddal, a Nothunggal, hogy – szembeszállva akár az istenekkel is – megtegye azt, amiről magának le kellett mondania. Erda, a föld anyja később kilenc leányt szült neki, a walküröket, akik a segítői lettek. Az lett a feladatuk, hogy az elesett hősöket a Walhallába hozzák. Ott új életre lelve, az istenek védelmezői lesznek, ha a harcban mégis Alberich győz és visszaszerzi a gyűrűt. Most azonban le kell mondania dédelgetett tervéről. Hiába Siegmund, hiába a földi halandó számára legyőzhetetlen kard, Fricka átlátott szándékán. Meg kellett esküdnie, hogy veszni hagyja szeretett fiát és vele minden reményét. Utasítja hát Brünnhildét, hogy másnap Hundingot segítse győzelemre a harcban. A lány tiltakozik, hisz az elbeszélésből megértette: Wotan szereti Siegmundot. A főisten figyelmezteti: szigorú büntetés lesz a része, ha szembeszegül parancsával.

Második kép
Helyszín: Völgy a sziklaszirtek között
Siegmund még mindig szerelmi lázban és a reggeli harc győzelmi reményében ég, Sieglindét azonban egyre nagyobb kétségek gyötrik. Messziről odahallatszik Hunding kürtjének hangja. A lány szemei előtt hirtelen egy látomás elevenedik meg: látja testvérét vértől borítva a földre rogyni. E pillanatban ájultan hanyatlik Siegmund karjaiba. Brünnhilde lép elő. Elmondja Siegmundnak, hogy elesik az összecsapásban, de lelke a Walhallába kerül, ahol várja már apja, más hősök és a walkürök gyönyörű kara. Sieglinde azonban nem követi őt, neki még földi feladatai vannak. Siegmundnak azonban nem kell az istenek világa. Ha Sieglinde nem lehet az övé, inkább maga öli meg, mint hogy más karjaiban kelljen majd szenvednie. Rajongása, ragaszkodása meghatja a walkürt. Elhatározza, hogy apja akarata ellenére mégis Siegmundot segíti majd. Most már közelebbről, újra felhangzik Hunding kürtje. Síegmund elbúcsúzik testvérétől és ellenfele elé siet. A lány előtt újabb vízió bontakozik ki. Egykori otthonát, a rájuk törő idegeneket, anyja legyilkolását, a maga elhurcolását látja megelevenedni. Az átélt izgalmak hatása alól csak lassan ocsúdik. Ekkor a távolban férje és testvére párviadalára lesz figyelmes. Látja, amint Brünnhilde védőn pajzsot tart Siegmund fölé. Ekkor váratlanul megjelenik Wotan és dárdájával kettétöri a Nothungot. Ebben a pillanatban Hunding halálra sújtja ellenfelét. Az istenek ura keze újra villan és erre Hunding is holtan terül el a földön. Brünnhilde összeszedi a varázskard darabjait, az alélt Sieglindéhez siet, nyergébe emeli és otthonába viszi. A parancsa megszegése miatt háborgó Wotan utánuk indul.

Harmadik felvonás

Helyszín: A walkür-sziklán
Harcban elesett hősökkel nyergükben walkürök cikáznak Walhalla vára felé. Egyedül Brünnhilde hiányzik a testvérek közül, kisvártatva azonban ő is megérkezik. Általános meglepetésre azonban nem elesett harcost hoz, hanem egy asszonyt kísér. Elmeséli a többieknek, mint szállt szembe apja utasításával és kéri a többiek védelmét. Miközben beszél, már látszik a mögötte sötétlő felhő, amelyen Wotan érkezik leányai közé. Brünnhilde most azt kéri, legalább a magával hozott asszonyt Sieglindét vegyék pártfogásukba. Ő azonban visszautasítja a segítséget. Siegmund nélkül maga sem kívánja már az életet. Ekkor Brünnhilde tudatja vele, hogy gyermeket hord a szíve alatt, Siegmund magzatát, a jövő legdicsőbb bajnokát. Sieglinde most már maga is kéri a walkürök segítségét. Tanácsukra keletre indul, egy távoli erdőben húzódik meg, közel ahhoz a helyhez, ahol Fafner sárkányként őrzi barlangját. Ezt a tájat ugyanis gondosan kerüli Wotan, így biztonságban nevelheti föl majd gyermekét, akit Siegfriednek fognak majd hívni. Brünnhilde lelkére köti még, az ifjú, ha felnő, darabjaiból kovácsoltassa újra a Nothungot, amely védelmezője lesz a harcban. Sieglinde távozik, Brünnhilde pedig várja Wotan büntetését. Az istenek ura elküldi a többieket: számadásuk csak kettejükre tartozik. Bár büntetnie kell önvád gyötri. Leánya legtitkosabb kívánságát teljesítette, azt, amit mindig szeretett volna. Jól tudja ezt leánya is, ezzel igyekszik védeni is magát. Hiába azonban, bűnhődnie kell. Wotan már határozott: álmot fog lányára bocsátani, nyugalmát lángtenger őrzi majd. Ezt az akadályt csak a legbátrabb harcos, a hősök hőse fogja tudni áttörni és a maga számára felébreszteni. A főisten magában már a születendő Wälsung-ivadékra gondol, remélve, hogy mégiscsak megvalósul álma, legföljebb egy nemzedékkel később. Fájdalmasan búcsúzik legkedvesebb leányától, majd Logét, a tűzistent szólítja, hogy fellobbanjanak a gyermeke álmát őrző lángok.