Loki: Season 1

Aki kicsit is otthonosan mozog a Marvel hírekben, tisztában volt vele, hogy az évad elején bemutatott Sacred Timeline nem marad örökké egyedül. Mindvégig egyértelmű volt, hogy valahogy létre kell hozni a multiverzumot, és ez az enyhe kényszer azért rányomta a bélyegét az évadra. Mintha a sorozat csak azt a célt szolgálta volna, hogy előkészítse a terepet a filmeknek. Kettős érzést hagyott bennem az utolsó rész. Amilyen szépen meganimálták, ahogy létrejön a sok alternatív valóság, egyrészről ujjongtam, hiszen végre, mostantól nem kérdés, mi a kánon, mi nem, határ a csillagos ég, viszont a másik oldalról nézve ezzel erősítették bennem azt az érzést, hogy a karakterek azért cselekszenek úgy, ahogy, mert Kevin Feige-nek ki kellett valamit pipálnia a listájáról, és Sylvie karakterfejlődését is nullázták He Who Remains kivégzésével.
Loki karakteríve szépen meg volt alapozva, már az első részben elvégezték a munka nagy részét, de azért hagytak maguknak elég játékteret, hogy igazán kifejthessék a csínytevés istenének a különböző oldalait. Eleinte azért mégiscsak a saját érdekeit tartja szem előtt, de aztán még is rájön, hogy nem körülötte forog a világ, és most neki kell meghoznia a kemény döntést: kivételesen nem porig égetni a világot sokkal nehezebb, mint amire számított. Slyvie viszont nem látja a nagyobb képet és makacsul megy előre, amíg mindent el nem pusztít. Kettejük kapcsolata az utolsó részben válik félelmetesen egyoldalúvá: Loki kezdeményezi a csókot és végül jól pofára is ejti Sylvie, mert a férfinak a Citadelben meg kell halnia, hogy újra elkezdődhessen egy multiverzum háború. (Direkt nem írom le, hogy Kang, az a variánsa, majd később jön.)

Az utolsó részre amúgy borzasztóan elfogyott a szufla, és a kapkodás mintapéldája lett. Kang leülteti őket és mint valami történész magyaráz nekik, hogy akkor ez a szitu, szóval teljesen esélytelenek vagytok, közben Mobius a TVA-hoz veszi az irányt, Renslayernek még valamit el kell intéznie, de majd csak a második évadban igazából. Nekem személy szerint a Lamentises rész volt a kedvencem, onnan meredeken lejteni kezdett, Loki klónok ide vagy oda.

Alapvetően azért hadd hangsúlyozzam ki, hogy Tom Hiddleston olyan szinten viszi a hátán az egészet, hogy rosszabb pillanataiban is jobb, mint egy átlag sorozat jelenleg. Szórakoztató, vicces és nem túlzottan hatásvadász, egyszerűen működik. Akivel csak találkozom, erősen marketingelem nekik a Lokit, mert nem a szokványos panelekből építkezik és olyan karakterekkel van teledobálva, akiket élmény nézni. A végében szerintem több volt, mert olyan magas elvárásokat gerjesztett, amit saját maga nem tudott teljesíteni.