A szél

A fehér alapon fekete, vázlatos rajzok szaggatottan visszatérő (loopolt) mozgásegységekbe rendeződnek. A hétköznapi életből vett jelenetmorzsák sürgő-forgó embereket és izgő-mozgó állatokat mutatnak banális cselekvések közepette (pl. madarak gilisztát húznak ki a földből, egy idős hölgy kávét tölt magának). Csöpögni kezd az eső, felerősödik a szél, a hektikusan szöszölő emberi figurák a szemüket folyamatosan az égre szegezik a közelgő vihart kémlelve. Az olykor csak egy-egy részletben kirajzolódó történetszilánkok a filmidő előrehaladtával egyre sokszorozódnak, mígnem teljesen kitöltik a vásznat. A rajzolt karakterek vég nélküli nyüzsgését a fokozásra épülő instrumentális zenei kompozíció teszi hipnotikussá, amely a loopolt mozgássorokhoz hasonlóan a zenei mintázatok egyre bonyolódó ismétléséből áll.