Das Rheingold ( North Opera )

Előjáték
Az opera egy Esz-dúr akkordra épülő zenefolyammal kezdődik, mely a természet erejét, a Rajna csodálatos hatalmát, változatlan mozgását jelképezi. Ez az előjáték nagyjából négy percig tart.

Első szín
Három sellő játszadozik a Rajna mélyén: Wellgunde, Woglinde és Flosshilde. Megjelenik Alberich, a törpe, és a szerelmükre áhítozik, de a sellők csak kigúnyolják. Közben felkel a nap, és fénye megcsillan a folyó mélyén fekvő aranyon. Alberich kifaggatja a sellőket, akik elárulják neki az arany titkát: aki az aranyból gyűrűt készít, az uralkodhat a világ felett; azonban ezt csak olyasvalaki teheti meg, aki örökre lemond a szerelem érzéséről. Alberich megragadja az aranyat és eltűnik vele Niebelheim, a földalatti birodalom barlangjaiban. A sellők üldözőbe veszik, de hiába.

Második szín
Helyszín: fennsík a Rajna vidékén. Wotan álmából ébred, pillantása az istenek palotájára esik, melyet a két óriás, Fasolt és Fafner épített, akik a munkáért Freiát, az örök ifjúság istennőjét kapták cserébe. Wotan gyönyörködik az épületben, de hitvese, Fricka figyelmezteti, milyen nagy árat fizettek érte. Megjelenik Freia és elpanaszolja, hogy az óriások el akarták rabolni, ezért Donnert, a vihar istenét hívja segítségül. Még be sem fejezi panaszát, felbukkan a két óriás és a bérüket követeli. Donner és Froh kel Freia segítségére; a harc az óriásokkal elkerülhetetlennek látszik. Wotan nem engedi a harcot, Logét várja, a furfangosság istenét, aki meg is jelenik. Alkut ajánl az óriásoknak: Freiáért cserébe a Rajna aranyát. A két óriás elfogadja az ajánlatot; magukkal viszik Freiát azzal, hogy az aranyért cserébe visszaadják őt. Wotan elhatározza, megszerzi az aranyat Alberich-től.

Harmadik szín
Helyszín: Nibelheim Ködországban. Alberich kergeti be a színre a törpe Mimét és egy mestermunkát követel tőle. Bár Mime állítja, nem készült még el vele, Alberich tudja, a láthatatlanná tevő varázssapka már készen áll. Kitépi a fejfedőt Mime kezéből és rögtön fejére is teszi; láthatatlanná válva űzi, veri Mimét, aki az ütések hatására elalél. Így talál rá a Nibelheim-be érkező Wotan és Loge. Mime felébred és elmeséli; Alberich birtokolja a sapkát. Beszélgetésüknek Alberich megjelenése vet véget, aki rögtön felismeri a két istent és azzal kérkedik, nincsen már hatalmuk felette. Loge ügyes szófordulatokkal ráveszi Alberich-et, hogy előbb sárkánnyá, majd békává változzon; ekkor Wotan a békára lép, Loge pedig megkaparintja a sapkát. Az ismét emberi alakra változott Alberich-et gúzsba kötve vonszolják magukkal.

Negyedik szín

Max Brückner (1836–1919) 1896-ban készült díszletterve a Rajna kincse zárójelenetéhez a Bayreuthi Ünnepi Játékok részére
A helyszín ismét a Rajna fennsíkja. Loge elmondja Alberich-nek, hogy csak akkor szabadulhat, ha a kincseit átadja. Wotan a gyűrűt is követeli a törpétől. Alberich figyelmezteti az isteneket, de Wotan ezzel mit sem törődve letépi a gyűrűt a kezéről, mire a törpe megátkozza az isteneket. Ekkor megjelenik a két óriás, és Freiát hozzák magukkal. Az összes kincset maguknak követelik cserébe, beleértve a gyűrűt is. Wotan habozik azt átadni, de a földből kiemelkedő Erda, a mindent tudó istennő azt ajánlja, szabaduljon meg a gyűrűtől. Miután megkapják az összes kincset, a két óriás összecsap a gyűrűért, és Fafner megöli Fasoltot, majd egy hatalmas zsákba gyűjti a kincset. Az istenek elindulnak a Walhalla felé, a mélyből a sellők panasza hallatszik.