The Card Counter

A The Card Counter Oscar Isaac segítségével igyekszik szembesíteni Amerikát az Abu Ghraib börtönben történt kínzásokkal. Ám amilyen expliciten beszél Paul Schrader az eseményekről, olyan keveset mond – túlságosan lefoglalja ugyanis, hogy a sportfilm látszatát keltse egy pókerbajnokság bemutatásával.

Az iraki háború korai szakaszában, 2004 áprilisában hozott nyilvánosságra a CBS News fényképeket az Abu Ghraib városában lévő börtönből. A képek megdöbbentették az egész világot: a 2001-es támadás által igazolt, és ezáltal nemes küldetésnek érződő „terror elleni háború” katonáit ábrázolták, akik a fotókon embertelenebbnek bizonyultak a terroristáknál is. Bár valószínűleg soha nem fog kiderülni az összes részlet, de az biztos, hogy közel egy éven át az amerikai hadsereg és a CIA egyes tagjai – férfiak és nők egyaránt – háborús bűnöket követtek el, emberi jogokat sértettek meg: többek között alvásmegvonással, extrém hideggel és hővel, fülsiketítően hangos zenével kínozták az iraki hadifoglyokat, illetve szexuálisan, fizikailag és mentálisan bántalmazták őket, melybe többen bele is haltak. A kiszivárgott képeken lévő katonákat börtönbe zárták, de alig néhányuk kapott súlyosabb ítéletet, és senkit nem vádoltak meg gyilkossággal. A legtöbben – főleg a vezetők, akik jóváhagyták a kínzásokat – megúszták némi lefokozással és a fizetésük csökkentésével.
Ez Amerika egyik legsötétebb szégyenfoltja, ám ennek ellenére ez idáig meglehetősen keveset foglalkozott vele Hollywood. A főszereplő, William (Oscar Isaac) szubjektív, halszemoptikával eltorzított visszaemlékezésein keresztül látjuk a hírhedt fotókat idéző díszletekben a rabokat kínzó és a velük fényképezkedő katonákat.
Ez ugyan már a múlt, de Williamnek mégis a mindennapjai része:
nyolc évet bűnhődött a tetteiért, de még mindig kínozza őt a lelkiismerete – elsősorban a rémálmaiban. Ébren töltött óráit ugyanis szerencsejátékkal tölti, az agyát pedig kártyák számolásával foglalja le. Mesteri szintre fejlesztette a biztos győzelmet black jackben, a módszerét pedig akkurátusan el is magyarázza a nyitójelenetben, ami végül feleslegesnek bizonyul. A The Card Counterben ugyanis nem black jacket játszanak, hanem pókert, azt azonban már nem tudjuk meg, William hogyan – ha egyáltalán! – számolja a lapokat ez utóbbiban. Na de nem azért, mert oly kevés figyelmet kapna a póker, épp ellenkezőleg: aránytalanul nagy hangsúly kerül a pókerbajnokságra, amire William vezeklésképpen nevezett.