The Gleaners & I

Varda azon elmélkedése, hogy „mások maradékaiból éljünk”, ihletet merít mind a múltban, mind a jelenben, a vidéki és városi, a politikai és a rendkívül személyes dolgokban. Kamerával a kézben a Varda interjúkat készít azokkal, akiknek a gyűjtés életforma vagy átfogó filozófia.

Agnès Varda, aki mindig új utat tör meg, összeállítja minden idők egyik legjobb dokumentumfilmjét. Meleg, nagylelkű és nagyon emberi, ez a pályafutása végén elért diadal bemutatja önreflexív filmezését és állandó nyersanyagvadászatát, amely a legváratlanabb helyeken is megtalálja a szépséget.

Agnès Varda „gyűjtögetőket” keres: olyan embereket, akik kidobott ételeken élnek – és különleges történeteket gyűjt össze. Egy bárpultos visszaemlékszik arra, hogy régen aratás után összeszedte a mezőn maradt szemeket, mert semmi sem veszhet kárba. Vannak, akik elkérik a bortermesztőktől a törmeléket, amit nem szedtek össze szüretkor. Egy Michelin-csillagos séf mélyen tiszteli az ételt és gyakran kimegy a hegyekbe érett gyümölcsöt és friss fűszernövényeket szedni, amelyeket azután ételeihez használ fel. Ugyanakkor a burgonyatermesztők rengeteg túlméretezett vagy furcsa alakú krumplit dobnak ki, a kukázók pedig nagyszerűen megélnek a gyorséttermekben kidobott ennivalón. Varda játékos és szeretetteli ábrázolással mutatja be szereplőit, és nem bánja, ha egy-egy érdekes téma eltéríti eredeti céljától. Elbűvölően kalandozó technikája egyfajta rejtett önarcképpé teszi az alkotást – hiszen valahol a filmkészítés is gyűjtögetés.