August

Poroszország, 1790 nyara. Két fiatalember, August és Karl, megszökik a nemesi családok szabályai és törvényei elől. Egy napra megélik személyes szabadságukat. Megtudják, mit jelent számukra a felelősségvállalás és az önmagukhoz való hűség. Egészen addig a pontig, amikor utópiájuk valósággá válik: amikor tudják, hogy ennek vége…

Sohasem volt több kezdés, mint most van.” Walt Whitman Ének magamról című versének egyik sorával kezdődik a német August (20 perc), mely 1790-be, Poroszországba visz minket vissza, ahol két fiú, August és Karl éppen szökésben vannak előbbi apja, a herceg elől, aki fiát katonai iskolába küldené. Nem is olyan messziről a keresésükre indult kutyák ugatása hallatszik. Nehéz idők járnak, a föld terméketlen, a parasztok nem tudnak miből adót fizetni. A tűz melegénél a fiúk arról beszélgetnek, hogy min változtatnának, ha abban a helyzetben lennének. August eltörölne mindent, ami az emberek egyenlőtlenségéhez vezet és egy olyan világot képzel el, ahol meghallgatjuk egymást és tanulunk egymástól. Egyetlen napra élik meg a szabadságot, miután rájuk találnak, a szerelmesek egy Ganümédészről szóló könyv alá rejtik az egymásnak írt üzeneteiket. A történetet bizonyára sokan ismerik: Trósz király gyermeke szépséges ifjúvá serdült, akibe még Zeusz is beleszeretett. Az August forgatókönyvíró-rendezője Jonathan Berlin, aki egyben a film vágója és producere is. Eddig mint színész volt ismert, közel negyven filmben és sorozatban lehetett látni őt.