Aljosa Karamazov

Aljosa Karamazov – teljes nevén Alekszej Fjodorovics K., a gazdag Fjodor Karamazov fia annak második házasságából Dosztojevszkij A Karamazov testvérek c. regényében. Egészen korán árvaságra jutott édestestvérével, Ivan Karamazovval együtt; apjuk nem törődött velük, anyai rokonoknál, külön-külön nevelkedtek. ~ban korán kialakultak vonzó tulajdonságai: őszinte jóság, megértés, emberszeretet, alázat és béketűrés. A szülővárosához közeli kolostorba lépett be tanulmányai végeztével. A rendház sztarece, a bölcs öreg Zoszima azonban arra intette, hogy menjen az emberek közé, mert nagyra hivatott lelke csak a világ szenvedését megtapasztalva, felebarátai sorsát vállalva juthat el a tökéletességhez. ~ épp akkor vetette le a csuhát, amikor családjában súlyos viszályok robbantak ki. A szelíd és megértő fiút apja és bátyjai is őszintén szerették, véleményét tisztelték, jóváhagyását keresték. ~ igyekezett békíteni, közvetíteni, főleg a meghallgatás és megértés eszközével hatni rájuk, de a végül kirobbant tragédiát ő sem tudta elhárítani. Mitya Karamazov ártatlanságában fogható bizonyíték nélkül is mindvégig szilárdan hitt; őhozzá fordultak lelki vigaszért annak szerelmesei, Grusenyka és Katja is. – ~ a regény legsugárzóbb alakja, a krisztusi embereszmény megtestesítője. Nem áll ellen az erőszaknak, nem ítél; inkább meghallgat, mint kinyilatkoztat, mégsem merő passzivitás. Mindig oda megy, ahol tudja, hogy szükség van rá; ha véleményét kérdezik, kendőzetlenül kimondja, tevékenyen segíti azt, aki testi vagy lelki szükséget szenved. Nem vakhit, hanem sok töprengés és ösztönös megérzés által kivívott meggyőződés vezeti a tökéletesedés felé.