The Story Of The Weeping Camel

A történet helyszíne a Góbi-sivatag, Mongólia déli részén. Épp tavasz van.
Egy nomád családban egyszerre több vemhes teve is ellenni készül. Az egyik fiatal kancának ez az első csikója, nem is tudja egyedül világra hozni a szép nagyra fejlődött teve bébit. Miután segítséggel nagy nehezen megszületik a fehér csikó, anyja nem akar tudomást venni róla, nem eteti, nem gondozza, ami néha előfordul problémás ellések után. A hagyomány szerint, a mongolok ilyenkor hívnak egy hegedűst, hogy játékával elbűvölje a nőstényt, akiben a zene hatására talán újra feltámadnak az anyai ösztönök (hoos szertartás).
De amíg idáig eljutunk a történetben, addig megismerkedhetünk egy kecskékkel és tevékkel foglalkozó nomád család, számunkra nem mindennapi életével, amit a természettel csodás összhangban élnek meg.

A Story of the Weeping Camel félig dokumentarista, félig megrendezett film, elbűvölő képekkel a sivatagról, lassú tempóval, kevés párbeszéddel. Megkapó történet távoli vidéken élő emberekről, akik a hagyomány és a modernitás között keresik a helyüket.

A címben szereplő angol „weeping” szó jelentése síró, könnyhullató, könnyező. A történet végén van jelentősége, miközben a hegedűs, és a család legfiatalabb asszonya végzik a hoos szertartást. Gyönyörű jelenet lesz, még mindig libabőrös vagyok, ha rágondolok.

A film 13 nemzetközi díjat nyert, és 2004-ben Mongólia hivatalosan nevezte a legjobb nem angol nyelvű film kategóriában a 76. Oscar-díjra.
Sajnos az angol felirat sok helyen hiányos, nem minden mondatot fordítottak le, ezért az én fordításom sem tökéletes. De szerencsére a fontos mondatok ott vannak, így a többi hiánya nem sokban rontja a film élvezetét.