Beach House

Kamaravígjátékunk szinte kizárólag az ostia-i tengerpart egy nagyméretű öltözőjében játszódik (fene tudja, a "kabin"-ról nekem mindig valami szűkös hely jut eszembe), ki-be járkáló karaktereink bemutatására és ütköztetésére épül a film, szűk értelemben vett "sztori" nélkül. Miután kiszörnyülködtük magunkat a stáblista egy-két meglepő elemén, már érthető: sokféle figurába botlunk fürdőruhába/ból öltözködés előtt, után vagy közben. Járnak erre a strandra mindenre, kivéve a kuncsaftjukra (Ugo Tognazzi) felkészült prostik (egyikük Mariangela Melato), nagyzoló katonák, félénk szerelmespár és érdekes testi elváltozástól szenvedő (?) úr, örök vesztesek a csajozás reményében (Gigi Proietti, Franco Citti), kínos családi problémát orvosolni kívánó nagypapa a nagymamával, koraérett lányunokával (igen, Jodie Foster, ha Taxisofőrrel jött, drága fuvar lehetett) és a legszerencsétlenebb férfirokonnal (Michel Placido még sosem játszott ekkora balf***....éket), és bár nem a strandon, de Catherine Denevue is tiszteletét teszi a színünk előtt.