Korai ötvenes évek. A tízéves Hubertet édesanyja Ida nagynénjéhez küldi Varsóba, mert Londonba disszidált férjének csomagjai, levelei veszélyesek a gyerekre. Az új iskolában senki nem ismeri. Ida eleven, erős asszony, aki gyűlöli a bolsevizmust és a maga módján harcol ellenük. Folyamatosan hazudik, a miniszternek ,az iskolaigazgatónak, az osztályfőnöknek, hivatali főnökének. Hubertet, akit anyja eddig az igazmondásra és bátor kiállásra tanított megzavarja Ida elképesztően természetes hazugságáradata, aztán maga is alkalmazni kezdi. Ida nagy szenvedélye a lovaglás, Hubertet is megérinti ennek szépsége.
Megtanulja, az embereknek lehet hazudni, de a lovaknak nem. Hubert megnyer egy lovasversenyt. Ida-t, akinek "arisztokrata" passziója régóta szálka a rendszer szemében, végül lecsukják egy tiltott területen való lovaglás miatt. Kitelepítik és nyugdíjazzák, bár Ida két nyugdíjat kap mivel egyszer azt hazudta van egy ikertestvére...
Hubert (Bartosz Obuchowicz), egy katona fia, aki a háború után Angliában maradt, a sztálinista Lengyelországban nem remélhet békés gyermekkort. Anyja, akit a biztonsági hivatal kihallgatásai zaklatnak, úgy dönt, hogy a fiút háborús árvaként egy barátjának adja. A nagynéniről (Maja Komorowska) kiderül, hogy egy különc öregasszony, tele élettel és őrült ötletekkel. Deklasszált földbirtokosként egy háború előtti kapitánnyal és három, úgynevezett jó családból származó fiatallal (Katarzyna Wajda, Piotr Adamczyk, Piotr Szwedes) együtt küzd egy kis lócsorda fenntartásáért. A 10 éves fiú egy varsói iskolába jár, és erősen indoktrinált. Eközben a nagynéni házában az iskolában elmondott igazságokról kiderül, hogy a Hamletből vett idézet szerint relatívak: ""Vannak dolgok az égen és a földön, amikről a filozófusok nem is álmodtak"". A néninek két személyazonossága van: Ida, a háború előtti földbirtokosnő és Emilia Dobrowolska, a háború utáni Lengyel Egyesült Munkáspárt tagja. A postahivatalban dolgozik távírászként. Annak ellenére, hogy megveti a bolsevizmust, ravaszsága és életereje nem engedi, hogy feladja.
Sikerül legalizálnia kis lovas klubját az állami klubban, és még Konstanty Rokossowski marsallt is eléri lóháton. Amikor szembekerül a hatalommal, különböző trükköket vet be, amelyekkel komikus helyzeteket teremt. Egy nap azonban letartóztatják és a nyugati tájakra száműzik. A fináléban megjelenik a kamera előtt Krzysztof Zanussi, a film szerzője, aki a közönséghez fordulva felfedi a film önéletrajzi jellegét. Az időbeli távolság befolyásolta a film konvencióját, amely politikai tragikomédiaként írható le. A Teljes galoppban a 21. Lengyel Filmfesztiválon Gdyniában (1996) díjakkal halmozta el a közönség: Złoty Klakier (a leghosszabb ideig tapsolt filmnek járó díj) és az újságírók díja. A film emellett elnyerte a zsűri különdíját a Tokiói Nemzetközi Filmfesztiválon (1996) és Moszkvában (1997).