Galopp a vérmezőn

Madách Kamara színház előadása

Részlet a FILM-SZÍNHÁZ-MUZSIKA 1983 december 17-i számában megjelent írásból:" [...] Ősbemutató előtti interjúkban mindig megkérdezik a szerzőt: miért írta meg itt és most ezt és éppen ezt a darabot? Ilyenkor a szerző vagy humorizál, vagy pedig megkísérli, hogy komolyan válaszoljon a komolytalan kérdésre.Minthogy most a szerkesztőség kívánságára kérdések nélkül kell beszélnem új színdarabomról, én sem látok más kiutat: önmagamnak teszem fel az obligát kérdést, sőt kérdéseket, egy személyben egyesítve a szerzőt és az újságírót. Tehát:- Miért írtad ezt a darabot?- A kérdés mögött nyilván az bujkál, hogy személyes élményem fűződik az 1951-52-es kitelepítésekhez. És mégis azt kell mondanom: a személyes indíték csak másodsorban dominált. A személyes indíték, az élmény volt az anyagszállító, ez segített, hogy a dráma tervezésekor nem absztrakciók, hanem kézzelfogható figurák, eleven helyzetek, égető emlékek vettek körül. Mégsem ez volt az első indíték.- Hanem?- Az elkerülhetetlen szembenézés a közeli, de tulajdonképpen már nem is olyan közeli múlttal. Nem lehet egy korszakot megkerülni, nem szembenézni vele, azzal az indokkal, hogy most már nem így van, most már ilyesmi nem történik, tehát minek vájkálni abban, ami elmúlt, éljük és csináljuk azt, ami van. Mintha szembenéztünk volna vele, mintha feldolgoztuk volna. Ez a "mintha - tudat" nagyon veszélyes! Mint minden hamis tudat. Téves illúziókat konzervál. Egy konszolidált társadalomban a politikai idill látszatát kelti. Holott minden ilyen feldolgozatlanul eltemetett "mintha" lappangó betegség, mely fenyegeti a társadalom egészséges közérzetét.[...]"Görgey Gábor