Utas és holdvilág

„Megtörténik, hogy néha belázasodunk a nosztalgia érzésétől. Talán egy-egy ciklus végén. Számunkra nagyon közeli emberek halnak meg, régi, ismert járdákra, melyeken egy gyerekkort szaladtunk le egy új réteg aszfalt kerül. Nem tudom, hogyan önthetném szavakba a múlandóság elleni harcomat, mivel még annyi bátorságom sincs, hogy szeressem a halált. Pedig valahol mindannyian várjuk. Mindannyian elképzeltük már, hogy kivel, hogyan és mikor történik és főleg, hogy kik lesznek majd jelen a temetésünkön. Hogy a halál után tudunk-e, lesz-e lehetőségünk találkozni azokkal, akik előttünk elmentek és hiányoznak.

Reméljük, hogy egyszer majd mindannyian megtudjuk. Addig is az emlékeinkkel fekszünk le, velük reggelizünk és azzal a szabadsággal, hogy a múltban, az emlékeinkben még minden lehetséges.

Szerb Antal regényét Kali Ágnes és Botond Nagy írta színpadra.