Régimódi történet

A drámában a nézőket kérem meg az esküdtszék és a bírák szerepének betöltésére: ítéljenek arról, amit majd látni fognak, milyen arányban áll nagyanyám gyermeklány szenvedélyének megnyilvánulása azzal a büntetéssel, amit kapott, ítéljék meg, mivé lettek szép képességei, ismételhetetlen, egyetlen életének reményei tündér gyermekkorom tündéri őrének, holtáig legjobb barátomnak, az édesanyámnak. Ítéljék meg Gizella nagynénémet, akit, míg a világon volt, utáltam, és most szerettem meg, mikor nyomozás közben megtaláltam igazi, mindig elfeledett arcát, ítéljenek, milyen volt Rickl Mária, a dédanyám, aki személyének szuggesztivitása - riadtan érzem - szinte egész írói működésemen észrevehető, pedig évekkel hamarabb meghalt, mint én világra jöttem volna, de ítéljék meg a századot is, amelyben mindez történt. A századvég a rossz írok ábrázolása szerint olyan volt, mint egy tál lépesméz, körötte pillangók és sóvár méhecskék, kacagó, fürtös hajú hölgyek, akik nem túl gazdag otthonaikból vidéki kastélyokba táncolnak át, de Ady jól tudta, a vér és arany századába fordult, agrárproletárok temetője lett vagy elindította őket a kivándorló hajó felé, míg a fegyvergyárosok lázasan készülődtek, mert pár év, s jön már az első világháború. [...]"

Részlet a Kritika 1978. januári számában megjelent írásból:

"[...] A darabot nőíró írta: ez abból látszik, hogy végre a női szerepekre esik a hangsúly a darabban s az előadásban. Sulyok Mária monumentálisat alkotott a Jablonczay házat emberfeletti erővel összetartó s közben elembertelenedő Rickl Mária alakjában. Hihetetlen keménység, szilárdság, megingathatatlanság sugárzik belőle - s ezt csak meggyőzőbbé teszi néhány ellágyuló-megingó pillanata. Ő az erőközpontja az előadásnak, más a színpad töltése, ha ő színen van. De ez mit sem von le Almási Éva kitűnőségéből, aki kettős szerepében, anya és lánya tragikus sorsában alkotott feledhetetlent. A mesés szépséget éppoly könnyed belső sugárzással hiteti el, mint a rendkívüli tehetséget; esendősége éppúgy belülről fakad, mint acélszilárd jelleme. Kikezdhetetlenné kiérlelt alakítás az övé is. S harmadiknak melléjük nő Schütz Ila "csúnya lánya". Igazi tragikomikus alakítás az övé, ott facsarodik el a szívünk a sorsa fölött a leginkább, ahol a legjobban nevetünk rajta; s ennek nem kevésbé oka az, hogy Schütz Ila saját színészi kincstárának leghalkabb eszközeiből építette fel ezt az alakot, mivel sehol sem kíván "szólózni", azért kell mindvégig odafigyelni a jelenlétére, a szavára, a sorsára. [...] "Nagy Péter