Flamin' Hot

A Flamin' Hot chipssel ellentétben a film már sokkal könnyebben csúszik.

Úgy érzed, kilátástalan helyzetben vagy? Hiányzik az anyagi biztonság, nem becsülnek meg a munkahelyeden, és ráadásul a társadalomnak egy kivetett csoportjához tartozol? Kövesd Richard Montañez példáját, aki takarítóból lett a PepsiCo marketingmenedzsere, és mellesleg a Cheetos izzasztóan csípős változata, a Flamin' Hot is az ő fejéből pattant ki. Állítólag.

Eva Longoria első játékfilmje ugyanis csak és kizárólag Montañez memoárját veszi alapul, melynek igazságalapját többen is megkérdőjelezték az utóbbi időben.

A történetnek azon része teljesen kikezdhetetlen, hogy hősünk csakugyan takarítóként kezdte és marketingmenedzserként végezte, viszont bizonyos híresztelések szerint a Flamin' Hot ötlete nem pusztán neki tulajdonítható (ezzel az üggyel a Los Angeles Times foglalkozott még 2021-ben). Na, a film ez utóbbit meg sem említi. Természetesen lehet szó önző vádaskodásról a panasztevők részéről, de ennek ellenére a Flamin' Hot legalább a végén beszúrhatott volna egy-két mondatot erről, még akkor is, ha az alapot a memoár szolgáltatta.

A Flamin' Hot egy kicsit sem tér le a kisember felemelkedéséről szóló történeteknek kikövezett útról. Megismerjük a hányatatott sorsú Montañezt (Jesse Garcia), aki gyerekkorában szegény körülmények között nőtt fel, majd a bűn útjára tévelyedett, és végül feleségének (Annie Gonzalez) köszönhetően tért észhez és vágott neki a munka világának egy chipsgyár takarítójaként, ami szintén számtalan kihívást rejtett magában. A fordulópontot a Reagan-korszak alatti gazdasági recesszió hozta el számára, amikor - állítása szerint - felismerte, hogy a latinó társadalom igényeit kiszolgálva ismét felvirágozhat a vállalat. Micsoda meglepetés: a számítása bejött.