Zakazane Piosenki ( Forbidden songs )

Egy lengyel zenész egy fiatal katonának mesél háborús tevékenységéről – utcazenekar felállításáról és a náciellenes ellenállási mozgalomban való részvételről.

A háború után a barátok Roman (Jan Duszynski), egy varsói zenész lakásán gyűlnek össze. A háborúról akarnak beszélgetni. A férfiak meggyőznek egy Angliából hazatért embert, hogy a dalok és a nevetés a varsóiak fegyvere is volt. Roman leül a zongorához, és eljátssza azokat a dalokat, amelyeket a háború alatt írt le. A dalok között különböző szereplők jelennek meg az emlékeiben: Roman húga, Halinka (Danuta Szaflarska) és szeretője, egy zsidó szomszéd, egy kollaboráns, egy házmester és utcai énekesek. A dalokat hivatásos színészek (például Zofia Mrozowska és Alina Janowska) és névtelen előadók egyaránt előadták, gyakran színpadi karizmával, mint például a legnagyobb slágert, a Siekiera, motyka címűt egy villamoson előadó duó. A filmben az ellenállás apró gesztusai kéz a kézben járnak a félelemmel, a szeretteikért való gyászolással és a fekete humorral. A dalok az akkori érzelmek teljes skáláját kifejezik: "Warszawianka", "Dnia pierwszego września", "Warszawo ma", "Serce w plecaku", "Czerwone jabłuszko", "Rozszumiały się wierzby płaczące", "Teraz jest wojna", "Siekiera, motyka...".

Leonard Buczkowski (rendező) és Ludwik Starski (forgatókönyv) filmje volt az első lengyel játékfilm a háború után. Az eredeti koncepció szerint a "Tiltott dalok" a szabadság dalainak középhosszúságú antológiája lett volna. A munka során a projektet egész estés játékfilmmé fejlesztették, hogy tiszteletben tartsák a "Lengyel Film" állami vállalat első produkcióját. A közönség lelkesen fogadta a filmet, de a sajtó úgy vélte, hogy az valóban hasonlít a háború előtti lengyel zenés filmhez, és enyhíti a megszállás terrorját (ami nem felelt meg az igazságnak). Az 1947. január 8-i bemutató után a filmet átdolgozták. Az első változatban a zenész egy filmes stábnak, a másodikban a repatriáltaknak adta elő a dalokat. A megszállás terrorját erőszakos jelenetekkel, az ideológiai üzenetet a Vörös Hadsereg felvonulásával erősítették. A film 1948. november 2-án került újra a vászonra. Legendává vált, és bekerült a lengyel kultúra történetébe.