Lány az uszodából

A kötet huszonkét novellája a mai magyar próza egyik legegyénibb hangú mesterének életművébe nyújt betekintést.
A néhol drámai, de legtöbbször ironikusan vagy szorongatóan költői elbeszélések hősei egyszerű emberek: bérkocsisok, felszolgálónők, kültelki vagányok, árusok, ügynökök, vásott suhancok. S ha feltűnik is közöttük néhány "intellektuálisabb" figura - Zsámboky János író és néhány kartársa -, az ő történeteikben is éppúgy a hétköznapiság levegője leng, mint a Teleki téri legendákban, novellákban.
A frisebb elbeszélések igazi hősei pedig az emlékek: a múlt, amely többnyire szomorú és reménytelen volt, s felejthetetlenként megőrzött pillanatait is legtöbbször csak utólag teremtette meg a képzelet és az önvédő hazugság. E kitalált, átlényegített pillanatok azonban hamisságukban is megejtőek és varázsosak, mert az élet furcsa, éltető és élni segítő költészete testesül meg bennük.