The Wonderful Story Of Henry Sugar

Wes Anderson filmesítette meg Roald Dahl közkedvelt meséjét egy gazdag emberről, aki elhatározza, hogy elsajátít egy különleges képességet, amely segítségével csalhat a szerencsejátékban.

Amint már a címben említettem Wes Anderson művei mindig is a filmvilág ínyencfalatainak számítottak. Nem biztos, hogy mindenkinek tetszését elnyerik majd, de maradandó élményt fognak nyújtani. És így van ez a direktor legújabb filmjével is. Mind megtalálhatóak azok az elemek ami miatt szeretni, meg utálni is lehet Wes Andersont. Az egyedi kameramozgás, az élénk színek, na meg a karakterek. A nézőhöz való beszédet itt is jól használják, sőt még a humort is ez szállítja. Látszik rajta, hogy Anderson ezúttal a Független filmeket, valamint a színházakat figurázta ki, a kevés szereplővel a nem mindennapi helyszínekkel, valamint a cselekvések alatt szaladgáló kis egyenruhás emberkékkel, akik a kellékeket adják és a helyszíneket rendezik át. A Fantasztikus róka úrral Anderson már megmutatta, hogy jól tud adaptálni Dahltól. ám most még jobban növelte bennem a tudatot, hogy Dahl és Anderson stílusa nagyon jól működik együtt. A színészek brillíroznak. Nyilván Benedict Cumberbatch viszi a prímet, ám Ralph Fiennes, Ben Kingsley és Dev Patel is megmutatják, hogy őket sem érdemes semmibe venni. Nyilván egy novella adaptációtól nem kell sokat várni, viszont itt azt vettem észre, hogy Anderson ebből a történetből kihozta a lehető legjobbat, és szinte tökéletesre csiszolta Dahl alkotását. Minden a helyén van, minden remek, és már-már csak mikroszkóppal tudjuk keresni a hibáit. Nem Anderson fő műve, ám pont elég rövid, kellően tartalmas, és humoros ahhoz, hogy igazán szórakoztató legyen.