Boléro

Fran visszatért szülővárosába, a Pireneusokba, ahol édesanyja, nővére és sok szellem él a múltjából. Fran megpróbál elmerülni abban a világban, amelyet elhagyott, hogy táncos lehessen, de semmi sem úgy alakul, ahogyan eltervezte. Ezért táncolni kezd, ami őt és az egész falut egy vidáman kaotikus csúcspontra vezeti.

Nans Laborde-Jourdà kinetikus rövidfilmjében, amely Cannes-ban elnyerte a Queer Pálma díjat, a tánc bűvöletében egy unalmas nyilvános vécé az extatikus, forradalmi vágy oltárává változik. Maurice Ravel legismertebb kompozícióját erotikus és személyes felszabadulásra való felhívásként használva a Boléro hagyja beszélni a testet.