Büntény A Kecskeszigeten

Ugo Betti a XX. Századi olasz drámairodalomnak Pirandello mellett legismertebb képviselője. A Bűntény a Kecskeszigeten című drámája indította el a világsiker felé - de nem hazájában, hanem az 1953-as franciaországi bemutatóval, nem sokkal halála után. A Bűntény a Kecskeszigeten egyik tipikus erkölcsi tételét sűríti szuggesztív erővel: az ember csak ideig-óráig menekülhet életének kudarca elől, megpróbálhat elzárkózottságba vonulva felejteni, de az elfojtott szenvedélyek előbb-utóbb kitörnek, és tragédiákat robbantanak ki.
Valahol Dél-Olaszországban, egy szigeten, magányos házban él három nő: a fiatalon özvegységre jutott Agata, leánya, Silvia és sógornője Pia. A férj halála okozta gyász elől jöttek ide, ám mindhárom nő fájdalma más-más irányba indította őket belül. Egy napon betoppan Angelo, aki - mint mondja - a férjjel együtt harcolt, és tanúja volt utolsó szavainak. A három nő élete felbolydul. Egy este, amikor Angelo bort akar felhúzni a kútból, belezuhan...