Az Utolsó Kör

1967 és 1968 között forgatták „Az utolsó kör” című filmet. A forgatókönyvet Vészi Endre és Hubay Miklós írta Vészi Endre „Passzív állomány” című kisregénye nyomán. Bessenyei Ferenc ebben a filmben dolgozott együtt harmadszor Gertler Viktor (1901-1969) Kossuth-díjas filmrendezővel, akivel előtte az Ütközet békében (1951) és az emlékezetes Láz (1957) című filmet forgatta. Gertler Viktornak Az utolsó kör volt az utolsó rendezése, mert a film bemutatója (1968. december 5.) után rövidesen meghalt. A film operatőre Szécsényi Ferenc, zeneszerzője Petrovics Emil volt. Bessenyei Ferenc Venczel István autóbusz-sofőrt alakította a filmben, feleségét Molnár Piroska, fiát Dávid Kiss Ferenc, a bicikliző fiút Benkő Péter, ennek apját Molnár Tibor. A többi szerepben Mensáros László, Horváth Ferenc, Tyll Attila, Békés Itala stb. látható. A film bonyodalmát két információ, két közlés indítja el. Venczel István aznap reggel tudja meg, hogy felesége és fia megcsalták, a bicikliző fiú pedig azt, hogy szerelme gyermeket vár. Örömében a busz előtt száguldozik, bevárja és folyton újra ingerli a sofőrt, aki a sokadik kör után nem bír magán uralkodni, buszával megkergeti és felpofozza. Ezért passzív állományba helyezik, hiába jók a munkaképességi vizsgálati eredményei. A tárgyalás után összebarátkozik a fiúval és annak édesapjával, aki betegsége miatt nem dolgozhat. Hozzájuk költözik a kisszobába, majd pár hét múlva azt hazudja nekik, hogy már újra dolgozik. Erre a fiú, aki el akarja venni szerelmét, és ezért szüksége van a szobára, megkéri, hogy költözzön el, hiszen már rendbe jött körülötte minden. Miután Venczel elmegy, egyik munkatársa felkeresi őket, és megmondja, hogy a hír nem igaz, Venczelt végleg levették a kocsiról. Közben a fiú szerelme elveteti a gyereket, a teljesen magára maradt Venczel pedig nyomott hangulatában egy busz elé lép, ami elüti. A gázoló sofőrt munkaképességi vizsgára küldik (és a film azt sejteti, hogy szintén passzív állományba helyezik). Az orvosi asszisztensnőnek a film végén elhangzó: Kérem a következőt felszólítása kiválóan érzékelteti azt a kort, amiben ma élünk. Mindenki magányosan, mindenki gonddal terhelten, mindenki az élet elviselhetetlenül nehéz problémái alatt meggörnyedve. És az ebből eredő összetűzések lavinaszerűen érnek utol mindenkit. A filmet a kritika nem jól fogadta, érzelgősnek tartották, bár Bessenyei Ferenc játékát elismerték. Ma látva a filmet, érthetetlen a kritikusok véleménye. Az utolsó kör, Bessenyei Ferenc kiváló játékával tökéletes korkép, hosszas magyarázkodás nélkül ad megrendítő látleletet korunk világáról.