Eine in liebe in Deutschland ( A Love In Germany )

Andrzej Wajda Szerelem Németországban (1983) című rendezése Rolf Hochhuth 5 évvel korábban publikált regényéből készült. A felkavaró dráma egy német asszony (Hanna Schygulla) és egy lengyel hadifogoly (Pjotr Lysak) tragikusan végződő ,,fajgyalázó" szerelmének históriája.

Az Egy szerelem Németországban A „Szerelem és társadalom” sorozat előző filmjéhez (Loving) hasonlatosan törvény által tiltott kapcsolatról, egy fiatal lengyel hadifogoly és egy férjezett német asszony tragikus véget ért szerelméről szól.
A nácik faji őrülete természetesen a szexuális kapcsolatokra is kiterjedt. 1935 szeptember 15-én a Reichstag jogszabályokat hozott (az u.n. nürnbergi törvényeket) a lakosság egy részének jogfosztásáról (az u.n. nürnbergi törvényeket). A „Törvény a német vér és német becsület védelméért” (Gesetz zum Schutze des deutschen Blutes und der deutschen Ehre) megtiltotta az árják és nem árják közötti házasságot, valamint a szexuális kapcsolatot. (A Nürnbergi törvényeket az Europa, Europa filmről szóló bejegyzés érintette.) Ez a törvény elsősorban a zsidónak minősített polgárok ellen irányult, de később kiterjesztették a cigányokra és feketebőrűekre is. Kevéssé ismert azonban, hogy Lengyelország 1939-es lerohanása után a magukat fajvédőnek nevező fajgyűlölők veszélyesnek tartották azt is, hogy németek és lengyelek között szexuális kapcsolat jöjjön létre, mert a kapcsolatból „korcs egyedek” jöhetnek létre csökkentve ezáltal a német vér tisztaságát.
A második világháború alatt Lengyelországból közel hárommillió embert (hadifoglyokat és civileket) deportáltak Németországba kényszermunkára. A kényszermunkások eleinte a mezőgazdaságban dolgoztak, őket családoknál helyeztek el, ahol természetesen nem kezelték őket egyenrangúnak a „felsőbbrendű nép” (Herrenvolk) tagjaival.
A Heinrich Himmler vezette Birodalmi Biztonsági Főhivatal (Reichssicherheitshauptamt) 1940. március 8-án életbe léptette az úgynevezett Lengyel Rendelkezést (Polen-Erlasse), amely elsőként tartalmazta emberek megbélyegzését a Harmadik Birodalomban azzal, hogy a kényszermunkásokat ruházatukon „P” betűvel kellet megjelölni.

A rendelet számos tiltó rendelkezést tartalmazott: a kényszermunkások nem hagyhatták el kijelölt lakóhelyüket, nem használhattak tömegközlekedést, nem látogathattak templomokat, éttermeket, mozikat, színházakat vagy kulturális rendezvényeket, A németek és a lengyelek között minden magánjellegű kapcsolat tilos volt. A német nők és a lengyel kényszermunkások közötti szexuális kapcsolatok „bűntette” miatt a nőket gyakran koncentrációs táborba zárták, a férfiakat „fajgyalázás bűntette” miatt pedig felakasztották. (Miután Németország megtámadta a Szovjetuniót a fajgyalázási törvényt kiterjesztették mindenkire, aki nem tartozott a „felsőbbrendű néphez”. 1942. december 7-én Himmler rendeletet adott ki, amely szerint minden „tiltott nemi közösülés” halálbüntetést von maga után.)