Ucho ( The Ear )

A fül az az „Életképek a létezett szocializmusból” sorozat előző filmjéhez, a Szilveszteri mulatság című alkotáshoz hasonlóan a funkcionáriusok világába vezet el bennünket. Ellentétben az előző filmmel, ahol azt láttuk, hogy a szereplők még a legborzasztóbb körülmények között is kivételezett helyzetben voltak, A fül főszereplőjének, a nomenklatúra magasrangú képviselőjének, rettegésével ismerkedünk meg. Képtelenségnek tűnhet, hogy a funkcionáriusok, akik élvezik a kivételezést, akik más életszínvonalon élnek, mint az egyszerű emberek, ugyancsak rettegnek. Nincs ebben semmi ellentmondás. Ha a nomenklatúra az egyszerű emberek haragjától félt volna, az érthető lenne, hiszen a „vizet prédikál és bort iszik” mondás meglehetősen igaz volt rájuk. Nem, ők nem a népharagtól, hanem a hatalomtól féltek, A totalitárius államok jellemzői ugyanis a teljes alávetettség elvárása, a bizonytalanság és a félelemkeltés gyakorlása. Minél keményebb a diktatúra, annál keményebb megtorlástól kellett tartaniuk az embereknek.