Vlcí bouda

Farkaslak hősei gyerekek. 13-14 éves fiúk és lányok, akik sítáborozásra érkeznek egy kis hegyi falu vasútállomására. A gyerekeket az állomáson a táborvezető, a Papa és két fiatal segédje várja, s Farkaslakra érve különös és furcsa dolgok történnek. A Papa szavakban az összetartozás kinyilvánítását követeli. Elhangzik az „egy mindenkiért, mindenki egyért” jelszó. Valójában azonban mindent megtesz, hogy a gyerekek szolidaritását megbontsa. Elhiteti velük, hogy eggyel többen vannak, valaki idegen, alattomos szándékkal furakodott be közéjük. Ugyanakkor az asztalon „felejt” egy névsort, amelyből világosan kitűnik, mindenki szerepel a tervben. A szavak és a valóságos szándékok közötti távolság egyre nagyobb bizonytalanságba sodorja a felnőtt autoritásnak kiszolgáltatott gyerekeket. Az állomást a táborhellyel, a magányos és elnagyolt faházzal csak egy imbolygó felvonó köti össze, s azt is csak saját felelősségükre használhatják az állandó lavinaveszély miatt.