Krrish

Krrish (2006), indiai scifi. A legjobb bollywood film, amit láttam (bár az egyetlen is, de meghozta a kedvem a témához). Romantika, giccs, ének-tánc, scifi, látványos akció, három óra vidámság és szórakozás. Igazi családi film, egyrészt mert nyugodtan megnézheti a család, másrészt a készítők miatt is: az író-producer-rendező Rakesh Roshan, testvére, Rajesh Roshan írta a filmzenét, fia, Hrithik Roshan pedig a főhős. Bár még nem foglalkoztam az igen jelentős indiai filmipar remekeivel, és talán nem is fogok sokat, mégis belefér a site tartalmába ez a film, hiszen ez is ázsiai, másrészt pedig azért is, mert kínaiak is vannak a stábban. A legjelentősebb közülük a kaszkadőrjelenetek és akciók rendezője, Ching Siu-Tung, aki korábban olyan filmek akciórészeit koreografálta, mint a Repülő tőrök klánja, a Hős, Shaolin Soccer és még sorolhatnánk. A készülő Curse Of The Golden Flower akcióit is ő rendezi. Része a Krrish sikerében vitathatatlan.

Krishna nagymamájával él egy eldugott faluban, ahol már gyermekkorában kitűnik különleges képességeivel. Nagyon gyorsan tanul, és bivalyerős, gyorsabban fut, mint egy vágtázó paripa. Sajnos emiatt a többiek ki is közösítik, egyszerűen nem tud a gyerekekkel labdázni, mert egyetlen dobásától hatalmas sziklák omlanak szét. Társat végül a természetben, az állatokban talál, mígnem oda nem vetődik a környékre egy hegymászó csapat, tagjai közt egy szép lánnyal, aki egyből elrabolja az immár felnőtt férfi szívét. A történet humoros és giccses-romantikus jelenetekkel zajlik tovább, nagyon édes, vidám az egész, végig mosolyognak, sőt, ahogy bollywood filmhez illik, énekes-táncos betétek is tarkítják a filmet. A zene elragadó, még a stílus ellen vonakodók sem tudnak ellenállni (pl. én sem). Aztán lassan kiderül, Krishnának azért kellett a világtól elzárva élnie, hogy ne jusson apja sorsára, akit egy nagyravágyó tudós próbált felhasználni egy különleges kompjúter megépítésére. Ám nem sokáig maradhat a faluban rejtve Krishna és tehetsége, mert szíve hölgye elutazott haza, Szingapúrba, és bizony utána kell menni. A városban aztán egyből próbára teszik a főhőst, mivel gyerekeket kell kimenteni egy lángoló cirkuszból, így nehezen tudja titkolni képességeit, még ha maszkot is ölt. Már majdnem elárulja magát, de elharapja a szó végét, így lesz a neve eztán Krrish. Egyre többen akarják megtalálni, és a történet innét már akciófilm, a neves koreográfusnak köszönhetően szenzációs jelenetekkel. Mivel szuperhősről van szó, természetesen drótok segítségével repked, lép hétmérföldeseket, és hamarosan a harcművészetekben való frissen szerzett tudását is láthatjuk. A főszereplő remek szinész, a film első felében még azt hittem, valami különösen bárgyú arcú szereplőt választottak, és talán odaát ez a menő, de később a komolyabb jeleneteknél kiderült, hogy nem csak ez az egy arca van. A történet banális, de mégis izgalmas, a film minden eleme túlzó, mégis élmény. A szereplők haja szinte állandóan a szélben lobog lassított felvételben, naív, egyszerű lelkű főhösünk minden mozdulata "cool". Az egész, úgy, ahogy van, hihetetlen. Hihetetlenül jó.