National Geographic Szamuráj Kard

A szamuráj kardok készítése ősi japán hagyományokon alapszik. Különleges felépítésének köszönheti a sikerét. Hibátlan műszaki és művészeti alkotás egyben. Készítése több, mint ezer éves múltra tekint vissza, születése a 10. századnál is korábbra tehető.

A kohók, fegyverkovács műhelyek, csiszolók együttes munkájának eredménye. Sokan vallják, hogy ennek a kardnak saját lelke van. Az igazi szamuráj kardot, a katanat a 16. században fejlesztették ki. A délnyugat-japán területek ritka érceket rejtenek, melyek a katana előállításához szükséges egyedülálló acél készítéséhez szükségesek. Hagyományos olvasztókemencében, a tataraban vashomok és faszén felhasználásával a tamahagane nevű acélt állítják elő. Semmiféle mérőműszert, kémiai elemzést nem használnak a készítés során. A kovácsmester tapasztalatából és az olvadt fém színéből állapítják meg, hogy megfelelő anyagot kaptak-e a kard készítéséhez. A vas és szén egyedi eloszlása a katanan belül egyszerre ad neki tartást és hajlékonyságot.

Az acélt 1300 fokon alakítják a kovácsok, többszörös hajtogatás és kalapálás után kezdi elnyerni sajátos tulajdonságait, ez a művelet megkeveri a vasat és az acélt, hogy a tömb egész szerkezete egyenletes legyen. A hajtogatások után 1 cm vastag acélban több, mint 5000 különálló réteg jön létre, ez tehát egy rétegelt tömb. A kardot kétféle acélból kovácsolják. A vágóéle kemény és éles, a magja lágyabb és hajlékonyabb. A kétféle fémet összedolgozzák a kovácsok. A kemény vágóél acélját a magot alkotó, kevesebb szenet tartalmazó lágyabb vas köré hajlítják.

A fém mikroszerkezetét is átalakítják a kovácsok. A felületre agyag-szénpor keveréket kennek, ez szigeteli és megóvja a penge egyes részeit az edzés során. A penge élét 800 fokos hőmérsékletre hevítik, vízbe merítik, a vékony agyagréteggel takart részek gyorsan hűlnek le, keménnyé válnak, a kard teste viszont lágyabb marad a vastagabb agyréteg miatti, lassabb lehűlés miatt.

Majd a durva csiszolás következik még a kovácsmester által, és ezután csiszolómesterhez kerül a kard, mely az utolsó állomás a készítés során, ez hozza felszínre a kovácsolás és edzés során kialakított szerkezetét. Ennél a fázisnál különleges csiszolókövekre van szükség. A jó kövek ára több ezer dollár is lehet.

A tompább élű, de szinte ugyanolyan hatékony európai kardot a japánok alsóbbrendűnek tartották. Az európai egyenes kard eredményes használatának legfontosabb tényezője a nyers erő, míg a szamuráj kardé a gyorsaság és a harcos képzettsége.