Cimarron

A regény és a film története az 1880-as évek végén kezdődik, amikor Oklahomát megnyitották a fehér telepesek előtt. Ez volt a „Manifest Destiny” korszaka, amikor az amerikaiak szentül hitték, hogy nekik isteni feladatuk benépesíteni az új kontinenst annak egészen legnyugatibb partjáig. 1989-ben kezdődtek ezek az ún. „land run”-ok, amiknek lényege, hogy az addig az indiánokhoz tartozó földeket (a film címét jelentő Cimarron is egy ilyen területmegnevezés) megnyitották és egy rajtlövésre elindult a fehér telepes-sereg; és aki előbb szúrta le a zászlót egy adott parcellára, az igényelhette az adott földdarabot. Ez a film legkomplikáltabb (28 operatőr), legnagyívűbb (5000 statiszta) jelenete, és az egyetlen, ami tényleg lélegzetelállító. Zene és párbeszéd nélkül figyelhetjük a sáskaszerűen közeledő fehérember-tömeget: kiabálások, lódobogás és szekérzörgés koreografálja ezt a hatalmas áradatot. Tényleg lenyűgöző, kár volt lelőni az első 10 percben.