4 mosche di velluto grigio

Dario Argento korai trilógiájának befejező műve ez a film. Itt már egy kiforrottabb rendezői stílust láthatunk, és erőteljesebb stílusjegyek mutatkoznak meg, és bár ez a rész sem kiemelkedő, méltó lezárást nyújt ennek a sagának.

Roberto rockzenész, és ahogy az lenni szokott, zaklatója is van. Folyamatosan követi, fenyegeti, a sarkában jár, egészen addig amíg Roberto egyszer rá nem támad, és leszúrja a férfit. Ennek azonban szemtanúja is lesz egy maszkos személy, aki később már ezzel fenyegetőzik, sőt radikális gyilkosságokat is elkövet hogy az őrületbe kergesse Robertot.

Roberto God (Isten) tanácsára segítőket, és magánnyomozót fogad fel, akik el is jutnak a megoldásig, de Roberto mégis magára marad, egyedül God és egy lézengő nyomozósegíti, de főhősünk ismerősei sorra rejtélyes gyilkosság áldozatai leszneki. Így egyre nagyobb a gyanú, hogy a gyilkos is közeli ismerős.

Roberto végül fegyvert ragad, hogy maga intézze el zaklatóját, akiről bár sok információja nincs, mert megfejteni nem tudták a rejtélyt, hanem csak egyszerűen szembenéz a fenyegető veszéllyel.