Night Porter

1957-et írunk. Max (Dirk Bogarde) egy bécsi hotel portásaként dolgozik éjszakánként. Mindig éjszaka. 42-es, 25-ös, 32-es..., ezek a számok normál esetben csak szobaszámok lennének, de itt és most, ebben a szállodában személyek számai. A grófnő, aki lelki társa Max-nak, a balettművész, aki időnként előadást tart a szobájában, és az ügyvéd, aki háborús bűnösök felmentésével foglalkozik. Ezek az emberek veszik körül Max-ot mindennapi életében, miközben várja, hogy róla is ítélkezzen a háborús-bizottság.

Egyik este, amikor a Varázsfuvola c. opera karmestere megérkezik a városba, a férfi élete, úgy tűnik, gyökerestül megváltozik. A karmesterrel jön egy nő is, Lucia (Charlotte Rampling), aki ismeri Max-ot. Legalábbis ismerte, pont abból az időből, amikor egy koncentrációs táborban orvosként dolgozott. A nő megjelenésével fájó emlékképek jelennek meg a férfi előtt, de ahogyan múlik az idő, rájövünk, hogy nem ő az egyetlen, aki képtelen szakítani múltjával. Az ügyvéd pedig egyre idegesebb lesz a titokzatos tanú felbukkanásától.

Tizenkét évvel a háború befejezése után az emlékek még nagyon frissek. Sokan vannak, akik testben túlélték, de lélekben még mindig vonszolják magukkal a terhet, vagy azért, mert áldozatok, vagy azért, mert elkövetők voltak.

Liliana Cavani furcsa szerelmi történetbe ágyazva mutatja meg nekünk az emberek szenvedését pontos képet adva a háború roncsoló erejéről és arról, ami utána maradt.