Cafe Express

...Új felszálló!...
Újból sikerült előbányászni egy nálunk méltatlanul ismeretlen olasz filmet. Nanni Loy (rendezőként: Nápoly négy napja, A fogoly ítéletre vár, Fura esetek; színészként: Szép családok, Bohózat lőporral) több díjat nyert alkotása egy afféle "humor-dráma nagyfröccs", kiváló keverési aránnyal.
Főhőse, Michele Abbagnano (Nino Manfredi) az életbe és a megélhetésébe foggal-körömmel kapaszkodó kisember, aki Dél-Olaszországban az éjszakai expresszvonaton kávét árul az utasok megelégedésére és a kalauzok, állomásfőnökök, közlekedésügyi hivatalnokok bosszúságára, engedélye (és vonatjegye) ugyanis nincs, soha nem is volt. Sikeresen játssza macska-egér játékát az Államvasutak embereivel, még az sem különösebben akadályozza napi munkájában, hogy csak egy használható kézre számíthat, a másik fából (?) van és fekete bőrkesztyű fedi - Michele ezen fogyatékosságát is a maga javára tudja fordítani, "hamis" keze köré számtalan történetet, már-már mítoszt kanyarítva. A film egyetlen utazás története (ily módon 98%-ban a vonaton játszódik), a Vallo della Lucania-Nápoly közötti expressz teljes "élővilágát" - vagyis a dél-olasz társadalmat - megismerhetjük a kávéárust követve, akinek mélyebb céljai is vannak azzal, hogy a kalauzokkal és a hatóságokkal packázva hordozza körbe kosarát, benne a termosznyi kávéval: kamasz fia, Cazzillo (Giovanni Piscopo) szívbaja miatt műtétre szorul, Michele ennek érdekében gyűjtöget. Ezen az éjszakán viszont egyenesen a Közlekedési Minisztériumból érkezik a parancs: ezt az Abbagnanót most már végleg el kell kapni, ki kell vonni a forgalomból... A Minisztérium legfőbb ellenőre (Adolfo Celi) személyesen fogja felügyelni a műveletet. Mivel a baj ritkán jár egyedül, Michele egy tolvajbandának is a tyúkszemére lép, akik az alvó utasokat szeretnék kifosztani. Csoda, ha eközben kihűl a kávé?