Aerial Defence Of The Cold War

Alig valamivel a II. világháború befejezése után a két korábbi szövetséges hatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió berkeiben elkezdődött a befolyásos politikai körök kialakulása. Ez a dokumentumfilm bemutatja azt a veszedelmes párbajt, amely a szuperhatalmak között zajlott, és amely 40 évig jórészt titokban maradt. Az 1950-es években az Egyesült Államok és a Szovjetunió megkezdte az ideológiai és katonai fegyverkezést is. A döntő jelentőségű fegyver az atombomba volt, amelyet megbízhatóan kellett elvezetni az előre meghatározott célponthoz. Ennek az erőfeszítésnek a sikere jórészt a pontos térképeken és az ellenséges radarrendszerre vonatkozó alapos ismereteken múlott. A légi kémkedés vált a másik oldalon alkalmazott műszaki fejlesztések felderítésének legfontosabb eszközévé. A Pentagon kémkedési stratégiája 1947-ben a Németország keleti és nyugati részét elválasztó határra összpontosult. A Német Demokratikus Köztársaság légterét használták a nyugati szövetséges hatalmak a szovjet hadsereg stratégiailag fontos helyeinek feltérképezéséhez. A Nyugat-Berlinbe irányuló légifolyosók tették lehetővé, hogy az amerikai légierő kémrepülői és radarfelderítői megbújjanak a Nyugat-Berlint ellátó repülőgépek között. Időről-időre azonban veszélyes incidensek történtek, mivel a szovjetek gyorsan lelőttek minden olyan repülőgépet, amely eltávolodott a jóváhagyott nyugat-berlini légifolyosótól.