My Cousin Rachel

Egy fiatal angol férfi bosszút forral a titokzatos, de gyönyörűszép unokatestvére ellen, mivel azt hiszi, hogy ő ölte meg a gyámját. Arra azonban nem számít,hogy érzései cserben hagyják őt, és hamarosan ellensége csábító bájának hatása alá kerül.

A csodálatos Cornwall tájain elevenedik meg előttünk Du Maurier szaftos szerelmi drámájának adaptációja, gyönyörűen fényképezve, sokatmondó zenei aláfestéssel. A főszereplője Philip Ashley (Sam Claflin), egy huszonéves fiatal, akit unokatestvére, Ambrose (szintén Sam Claflin) nevel fel. Ők ketten kísértetiesen hasonlítanak egymásra külsőleg, és Ambrose a nők iránti gyűlöletét is beleneveli Philipbe. Az apafigura betegeskedése miatt Firenzébe utazik pihenni, ahol feleségül veszi Rachelt (Rachel Weisz). Ezután Ambrose zavaros körülmények között meghal, és Philip, aki életében alig ismert nőt, először gyűlöli, majd teljesen a rabja lesz a különös özvegynek.
Roger Michell filmje számomra Rachelt a női Heatcliff-ként mutatja be, egy olyan szenvedélyes és destruktív nőként, aki valójában nincs is tisztában azzal, mit művel. A rombolása azonban azért hatékony, mert a társadalom, amelyben él, nincs felkészülve egy olyan okos és lendületes nőre, mint ő. Tudja, mit akar, tisztába van a lehetőségeivel, és pontosan tudja, hogyan működnek a férfiak és a férfiak által irányított társadalom. Rachel Weisz alakítása az egyetlen, amely megmenti a filmet a középszerűségtől, olyannyira, hogy csakis miatta érdemes megnézni. Csodálatosan kelt életre egy kortársnak mondható női figurát, aki a saját útját próbálja járni, és kétes hírneve ellenére színvonalas életet él. Csak azt nem tudjuk eldönteni, jogosak-e a rágalmak.