Jazz

Dudás László építészmérnök-amatőrfilmes hagyatékában maradt fenn ez az 1935-ben készült avantgárd film, amely a maga nemében szinte egyedülálló alkotás. Az alig kétperces etűd eredetileg zenésített formában került közönség elé, arról azonban, hogy milyen zenei kísérettel mutatták be, nem maradt fenn forrás. A vágás, kamerakezelés még mai szemmel nézve is friss és modern, az pedig, hogy ez az egypéldányos, úgynevezett "fordítósfilm" fennmaradhatott, egyedül a Privát Fotó- és Filmarchívum és a filmet restauráló Magyar Nemzeti Filmarchívum közös munkájának köszönhető.